Magyar Katolikus Lexikon > K > kotlós


kotlós (lat. gallina): a tojásait kiköltő és csibéit gondozó →tyúk. - A Szentírásban a csirkéit szárnya alá gyűjtő ~ az anyai szeretetet és gondoskodás képe (Mt 23,37). - A m. népi állattenyésztésben fontos szerepe volt. A csibék szempontjából fontos volt, hogy korán, kitartóan és jól üljön. Ezt részben a gazdasszonyra tartozó megszabott és tiltott cselekvésekkel, részben a tyúkok varázsló megetetésével és a kotlófészek analógiás, jelképes, varázsló jellegű elkészítésével akarták elérni. E varázsló cselekvéseknek ideje szerint baromfinapok: ádvent első napja, Luca, Karácsony, Újév, Vízkereszt, húshagyó kedd, Szt György, tehát a téli és tavaszi évnegyedkezdő napok, továbbá a holdtölte és újhold péntekje. A gazdasszonynak e napokon semmit sem eladni, sem kölcsönadni nem szabad; nem mos, nem fon, kenyeret sem süt, ellenben egész nap otthon tartózkodik, sokat fekszik, ebédhez elsőnek ül le, közben föl nem áll, s utolsónak kel föl az asztaltól. A tyúkokat kovásszal, komlós korpával és más jelképes analógiás étellel etetik, tojófészkükbe Lucakor v. nagypénteken a szomszédtól v. paptól napfeljötte előtt lopott szalmát tesznek, közéje egy-egy marék lucázó és karácsonyi szalmát kevernek, s rá egy marékkal hintenek abból a porból, melyben a tyúk fürdeni szokott. Dunán túl igen jónak tartják azt a szalmát, mellyel Luca hajnalán a bakter a ház elejét behintette; az utána járó bakterné disznóhúst kap érte; ebből ered az a szólás: „Lucakor a bakter is megöli a maga disznaját”. - A tojásválogatás és kotlóültetés is hasonló szimbolikus-analógiás cselekvések között történt. A gazdasszony már Szt György előtt hangyabolyt kavart, hogy úgy nyüzsögjenek csirkéi, mint a megzavart hangyák. A válogatás és kotló alá rakás szabott napjai: karácsony, újhold péntekje, de mindenesetre húsevő nap; szerették a vásáros v. búcsús napot, s ezeknek is azt az idejét, amikor a ház előtt nagy jövés-menés, pl. tp-ból jövetel történt. Nagyon alkalmas időpontnak tartották a csürhe érkezésénék idejét is, de óvakodtak attól, hogy az apróság az ültetés hónapjában keljen ki. Tiltott napjaik is vannak: Bálint, Hugó hete, guzsalyhét, feketehét, nagypéntek, mely napra karácsony esik, péntek (kivéve újhold péntekjét) és kedd, meg egész máj. és aug. Jónak tartották a →kétasszonyközére kelést; de arra is vigyáztak, hogy rózsanyílásra, gabonavirágzásra, bodza- és akácfavirághullásra ne keltessenek. - A ~ alá a tojást asztal mellett állva válogatták, és semmi esetre sem az ágyon v. a tűzhelyen, a kémény alatt. Ha sok kakast kívántak, kalapba rakták, ha jércét, köténybe; a mindig páratlan számú tojás fészekbe rakása előtt a gazdasszonynak a kalapba v. köténybe bele is kell köpnie. Sok kakas kél, ha a tojást ffi rakja a fészekbe. A tojás berakása alatt minden edénynek fölfelé kell állnia, hogy a csirkék tojásba ne fulladjanak. Mielőtt a tojást kotló alá tennék, a gazdasszony a szalmára köp, aztán szoknyáját felemelve ráül, s addig üli, míg a szalma átmelegszik. Aztán berakja a tojásokat, majd lába között 3x átveszi a kotlót és szidás-fenyegetés között ráteszi a tojásokra, még fejjel É-nak, hogy sok kakast, v. D-nek, hogy sok jércét költsön. Utána a fészek mellé ül, majd gatyát v. pendelyt tesz a borítórostára. Csupa jelképes művelet, a kelésre vonatkozó kívánságok jelképes kifejezése. - Amíg a kotló ül, se szeri, se száma a tiltott cselekvésnek, mely részben a kotló megzavarására (sípolás, fütyülés, lárma, labdázás, golyózás) vonatkozik, részben a csirkék tojásba fulladásának jelképes bajelőző regulája (az edényeket nem szabad leborítva tartani, fedőt csak félig föltámasztva szabad letenni, tilos az ivás, amíg étel van a szánkban), v. a haszonelvitel megakadályozására való (ilyen volna pl. a tojáskiadás, ~kölcsönadás és más efféle, a költésre vonatkozó tárgyak csereberéje). - A kelés, a fészekről levétel, az első etetés és udvarra eresztés szabályai hasonlóan óvó v. haszonvarázsló célzatúak, hogy a csibéket szemmel ne verhessék, a ragadozók ne bánthassák, hogy együtt járjanak, erősek és bátrak legyenek. A kotló alól kiszedett csibéket rostára tették, a farkuk kitépett pehelytollával v. a fészekben maradt anyatollal megfüstölték; első kieresztésükkor az udvarra behunyt szemmel és háttal fordulva vitték ki őket (a kikelt tojások héját egymásba tették), első levételükkor öregfejszére állították őket, s első eledelüket farkasgégén eresztették át. - A gépi csibekeltetés miatt a ~, s hozzá kötődő szokások lassan feledésbe mennek. **

MN IV:220.