Magyar Katolikus Lexikon > K > korsó


korsó, kanna: öblös, szűk nyakú, egyfülű, esetleg fedéllel és kiöntőcsővel ellátott edény folyadékok tárolására. - 1. Az ÓSz-ben több héb. szó jelöli: kad: vizet merítenek vele és a vállon viszik (Ter 24,14; 1Kir 18,34; Préd 12,6: ~ a forrásnál az élet képe). Lisztet is tartanak benne (1Kir 17,12-26). A Bír 7,16-20 kisebb ~kat tételez föl, melyeket kézben vittek, s fáklya volt bennük. - A nébel v. nebel: egyaránt vonatkozhatott a bőrből való →tömlőre és a cserép~ra, amellyel vizet merítettek (Iz 30,14). 22,24: felakasztják; Jer 48,13 (vö. Siral 4,2): a fenyegető jövendölésében Moáb ~ját összetöri az Úr csapata. - A szappahat ugyanúgy utalhat kisebb ~ra, melyben vizet lehetett vinni az útra (1Kir 19,6: Illés), mint olaj tárolására szolgáló nagyobb ~ra (17,12-16). - A szinszennet volt az az edény, melybe az emlékül megőrzött mannát tették (Kiv 16,33). Mérőedényül is szolgált (pl. Zak 5,6). - A szóhasználat tehát nem következetes, és a különféle kifejezéseket nem lehet a régészetileg feltárt típusokkal egyértelműen összhangba hozni. -

2. A bronzkorban a ~ nagy, olaj, bor v. liszt tárolására szolgáló,  rendszerint fületlen, 60-120 cm magas, kb. 250 l űrtartalmú; az alja v. egyenes volt, v. kicsúcsosodott, hogy a laza talajba benyomva szilárdan álljon. A korai vaskorban a kétfülű amforák, melyek már a kései bronzkorban felbukkantak, kiszorították. A régebbi amforáknak fent, a nyakuk aljánál volt a fülük, a későbbieknek a hasukon. A perzsa és a hellén korban karcsúbb, sőt egyenes vonalú ~kat készítettek. Négyfülű és vázaszerű, fületlen ~k is felbukkannak. - Az egyfülű kannák, →kancsók főleg abban különböztek a ~tól, hogy a nyakuk szélesebb és hosszabb volt. Másfelől nézve akkor kanna v. kancsó valamely edény (vö. →palack), ha a füle a nyak felső végénél csatlakozik a szájához és a nyak aljánál van az alsó vége (→edény). - 3. Ikgr. Az óker. műv-ben gyakoriak a leveles indákkal, ivó madarakkal díszített ~k (kancsók), melyek az élet vizét adó kutat jelképezik. Boros~ utalhat az →Oltáriszentségre, a vizes~ Mária-képeken a tisztaság jelképe. A →mértéktartás erényének allegóriája ~val vizet önt a borba. A Pilátus kézmosásánál használt ~ a →szenvedés eszközeinek egyike. A 9-15. sz. műv-ében ~t kiöntő ffialakok a →négy paradicsomi folyó, néha a Jordán jelképei. - Árpádházi Szt Erzsébet (~ v. fedeles kanna), Szt Flórián (vizes~ v. vödör), Szt Genovéva (közbenjárására a St. Denis-tp. építői számára itallal telt meg), Gunthildis, Márta, Meinrád, Notburga, Radegundis, Verena, Zita (vizet adott egy szegénynek, és a víz borrá változott) attrib-a. **

Lipffert 1976:129. - Sachs 1980:206. - KML 1986:179. - BL:1036.