Magyar Katolikus Lexikon > K > koporsó


koporsó: holttest eltemetésére való, hosszúkás, ércből vagy fából készült →láda. - Szíriában és Palesztinában a ~ban temetés (→temetkezés) mindig kivételnek számított; nem annyira azért, mert a fából, agyagból v. kőből készített ~ költséges volt, sokkal inkább azért, mert úgy gondolták, hogy a ~ban elszigetelődik a halott; ez pedig nem látszott összeegyeztethetőnek azzal az ősidőkbe visszanyúló felfogással, hogy a temetés „megtérés az atyákhoz”. Ezért a Palesztinában felszínre került ~k mind idegen hatásra vallanak. A bronzkor utolsó szakaszában (Kr. e. 1300-tól) hirtelen felbukkannak az ún. antropoid (= ember formájú) ~k égetett agyagból, a fej fölött arc alakúra formált fedéllel. Ilyenfajta ~t a Nílus-delta különféle pontjain is találtak; itt a 18. dinasztia korában vált szokásossá. C. Watzinger úgy véli, hogy az egyiptomi múmiaszarkofágok fejlettebb változatával állunk szemben; A. Barrois mükénéi eredetet tételez fel; annyi bizonyos, hogy a filiszteus zsoldosokkal nem hozható kapcsolatba. A gránitból, márványból, mészkőből készült antropoid szarkofág gör-föníciai típusából, melyet a Kr. e. 6. sz-tól Szidon környékéről hoztak, Palesztinában mindössze egy került felszínre. Csak a gör-róm. korban jelentek meg újra (→osszuáriumokon kívül) ~k. Heródes sírjától Ny-ra, továbbá Jeruzsálemtől É-ra Adiabene kirnője sírjában, az Ebal lejtőjén egy sírban (Kr. u. 1. sz.) és még néhány más helyen találtak ~t. Ez esetben is idegen hatással állunk szemben. Júdea pusztájának száraz éghajlata miatt különféle berakásos fa~k maradványai is megmaradtak. - E régészeti leletekkel megegyeznek az irod. adatok is. A 2Kir 13,21 kizárja a ~ használatát, ugyanígy Jn 11,43 is. Jákobbal kapcsolatban, akit egyiptomi szokás szerint temettek el, rendkívüli dologként említi a Biblia, hogy ~ba tették (Ter 50,26). Básán kir-ának, Ognak vaságyán (MTörv 3,11), mely 9 könyök hosszú és 4 könyök széles volt (4,05 x 1,80 m), dolmensírt (a folyosószerű sír típusa) kell érteni, melyet vastartalmú kőzetből faragtak; tehát inkább szarkofág, mint ~ (Palesztinának a Jordántól K-re eső részén a fekete bazalt 20% vasat is tartalmazhat).

- A Kárpát-medencében a →népvándorlás kora (Kr. u. 4-6. sz.) óta voltak ~s temetkezések. Fatörzsből kivájt, ill. vaskapcsokkal összeerősített fatörzs~kat használtak a gepidák. A →longobárdok az általánosan elterjedt fatörzs~n kívül Pannóniában téglalap alakú, csapolt deszka~kat is használtak. Honfoglaló őseink körében a fa~s temetkezés a 10. sz: zömében ffi sírokban, főleg a Dunától K-re fordult elő. A 11-12. sz. föltárt ker. sírokból sok helyen kerültek elő a ~s temetkezést bizonyító kovácsoltvas ~szegek. Írott forrásokból ismert, hogy I. (Szt) László kir. (ur. 1077-95) Váradon levő sírjából 1192: kiemelt testét drága selyembe takarva dúsan aranyozott ezüst~ba fektették. 1270: Árpádházi (Szt) Margit tetemét (végakarata szerint) fémpántokkal megerősített keményfa ~ba helyezték. A kunok 13-16. sz. hazai szállástemetőiből ismert ~megoldások: nádszövetaljú deszka~, kéreg~, valamint a korabeli alföldi magyarság által is ismert, veretekkel megerősített és díszített, láda alakú deszka~ és a láb felé keskenyedő, trapéz keresztmetszetű deszka~, melynek tetejét leszögezték v. kulcsos szerkezettel zárták. Az ókor végétől a 17. sz-ig jobbára ~ nélkül, halotti lepelbe takarva temették az elhunytakat. - A kk. ~k láda alakúak s téglalap keresztmetszetűek voltak. Később megjelentek a magas tetős ötszög keresztmetszetűek, s kb. a 17. sz-tól lett szokásos forma a lapos tetejű és hatszög keresztmetszetű. -

A ~k drágasága miatti panaszok több város vezetését késztették a szegényebb lakosokra való tekintettel ármérséklő intézkedésre (pl. 1575: Nagybánya, 1628: Sopron). II. József (ur. 1780-90) 1789: kiadott (a közfelháborodás miatt 1790: visszavont) temetkezési rendelete szerint a halottakat (a fával való takarékosság ürügyén) meztelenül, zsákba varrva kellett eltemetni. A zsákot többször használatos, kölcsönözhető ~ban vitték ki a temetőbe. Az előkelőségek 17-18. sz. festett ~in a leggyakrabban előforduló jelképes ábrázolások: az emberi koponya, alatta két keresztbe tett lábszárcsonttal, a homokóra, a kialvó gyertya és a csillag mint Krisztus-metafora. A ~ fedőlapjára az elhunyt nevét, családi és társad. állapotát, szül. és halálozási dátumát stb. volt szokás fölírni. A K-i oldalára bibliai idézeteket írtak. ~készítéssel asztalosok (v. rokonszakmabeliek) foglalkoztak. Alapanyagként rendszerint tölgyfát, a tehetősebbek diófát használtak. A ~ színe a halott életkorához igazodott: az öregeké barna, fekete, májszín; az ifjaké zöld, kék; a gyermekeké fehér, rózsaszín, világoskék volt. Vsz. a festett parasztbútorok (pl. tulipános láda) elterjedése nyomán jelentek meg és kb. az 1880-as évekig maradtak használatban a festett színes virágokkal díszített, ún. tulipánosok. Csak a 19. sz. vége táján lett ált. a ~ használata s annak iparszerű előállítása. Az érc~ is ekkor terjedt el. Exhumált holttestek szállítására a M. Kir. Helytartótanács 1865: rendelte el a légmentesen lezárt (beszurkolt) kettős ~ használatát. Amennyiben a szállítás ideje a 24 órát meghaladta, 1875 u. a két ~ közötti űrt fűrészpor és karbolsavas mész keverékével kellett kitölteni. Halottszállítások céljára az I. vh. idején Mo-on is meghonosodott (1917: belügymin. jóváhagyást kapott) az olyan kettős érc~ használata, melynek fedelén (hogy a halott arca látható legyen) a fejnél egy kb. 30x20 cm méretű üvegbetétet ('ablakot') alkalmaztak. Az 1870-es évektől kb. 60 é. át a klasszicista és neobarokk ~formák voltak ált-ak. Kb. a II. vh-ig a tömegterméknek számító ~kon fémvereteket utánzó ezüst v. arany színű préselt kartonpapír-díszítést alkalmaztak. A 20. sz. végére környezetvédelmi okokból megkezdődött a fém~k háttérbe szorítása (pl. No-ban használatuk 2000: már tiltott), 1995 u. Ny-Eu-ban hulladékanyagból gyártani kezdték a földben kb. 1 év alatt lebomló, könnyű, de teherbíró papír~kat. - Hármas ~ba a pápákat temették, VI. Pál (ur. 1963-78) p-val bezárólag. A holttestüket ciprus- v. cédrusfa ~ba fektették, amit lezárás és lepecsételés után egy fém (ón/ólom) ~ba helyeztek. Erre vésték föl az elhunyt nevét, életkorát, pontifikátusának idejét. A fém~t leforrasztották, majd lepecsételték, s egy nagyobb fa~ba tették [XIII. Leóé (ur. 1878-1903) 1903: szil-, VI. Pálé 1978: tölgyfából készült]. I. János Pált (ur. 1978. VIII-IX.) egyszerű fehér ciprusfa-~ban temették. Egyes sztek épségben maradt teste v. egész emberi testté kiegészített és gazdagon díszített ereklyéje a láttatás szándékával került üveg~ba. (pl. Szt Felicián vt-é: Balassagyarmat, Szentháromság-plébtp.; Szt Placidus vt-é: Szombathely, szegyh.). Kő~: →szarkofág. - Palermói Szt Róza attrib-a. T.J.P.

Egyh. ügyekre vonatkozó m. orsz. törv-ek, kir. és kormányrendeletek, m. kir., curiai döntvények tára. 1715-1884. Összeáll. Tokody Ödön. Temesvár, 1885:348. - Halottkultusz. Szerk. Hoppál Mihály-Novák László. Bp., 1982. - BL:1028. - M. néprajz. VII. Népszokás. Néphit. Népi vallásosság. Szerk. Hoppál Mihály. Uo., 1990:79. - Lakner Judit: Halál a századfordulón. Uo., 1993.