Magyar Katolikus Lexikon > K > konzisztórium


konzisztórium (lat. consistorium, 'összejöveteli hely'): 1. az ókori rómaiaknál a császár belső tanácsa (→consilium). Már Augustus kisorsoltatott 15 szenátort, hogy belső tanácsosként a szenátus elé terjesztendő ügyeket megbeszélje velük. Mikor megöregedett, s rendszeresen már nem járhatott a kúriába, egy tanácsot vett maga mellé, melyet Tiberius, 2 felnőtt unokája, konzulok és 20 választott szenátor alkotott. Utódai követték ebben, de e tanácsnak nem volt állandó szervezete. Hadrianustól díjazott állás. Diocletianus után ~nak nevezték el. A tanácskozások tárgya a törvényhozás, katonai ügyek, olykor bíráskodás. A határozat nem szótöbbségtől, hanem a cs. döntésétől függött. - 2. a →bíborosi kollégium ülése. A pápa parancsára és elnökletével jön össze nagyobb jelentőségű kérdések megvitatására. 1179 óta a ~ legfontosabb feladata a pápát segítő munkáján kívül a pápaválasztás a →konklávé keretében. - A ~ fajtái: a rendes ~ra az összes, v. legalább a Rómában tartózkodó összes bíb-okat egybehívják bizonyos súlyos, de gyakoribb ügyek megtárgyalása végett, v. valamely egészen ünnepélyes cselekményre (353.k. 2.§). Csakis az ünnepséget tartó rendes ~ra lehet a bíb-okon kívül prelátusokat, polg. társaságok (államok stb.) követeit és más meghívottakat bebocsátani. Az ilyen ülést nyilvánosnak is nevezzük (353.k. 4.§). A nyilvános ~ ellentéte a titkos ~. - A rendkívüli ~ra az összes bíb-ok meghívást kapnak. Erre akkor kerül sor, ha az Egyh. különleges szükségletei v. igen súlyos ügyek megtárgyalása azt megkívánják (353.k. 3.§). - 1979: plenáris ülés és egyedi ~ (consistorium unicum) megjelöléssel hívtak össze ~ot. **-E.P.

Pecz 1985. I:460. - Erdő 1991:225.