🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > koinónia
következő 🡲

koinónia (gör., lat. communio, 'közösség'): az a →közösség, mely Krisztus fősége alatt alakul mint az ő titokzatos Teste. A tagokat a fővel és egymással természetfölötti kapcsolat fogja össze. - A ~ Pál apostol teol. nyelvhasználatában lett sajátosan keresztény fogalom. Az ÓSz ezt a közösséget nem ismerte, ott Isten transzcendenciája miatt csak szövetség jöhetett létre Isten és ember között. De a nyelvhasználat előképe lehetett az, hogy Ádám, Ábrahám, Mózes olykor korporatív személyiségnek számított. - Az 1Kor 1,9 szerint a hívőket Isten meghívta Fiának, Jézus Krisztusnak a ~jába. Ezért használja az ap. gyakran ezt a kifejezést: Krisztusban, Jézus Krisztusban. Krisztus a második Ádám, aki egyesíti mindazokat, akik a hit és a keresztség által misztikus testében élnek. - Krisztussal az egység olyan erős, hogy vele együtt szenvedünk (Fil 3,10; 2Kor 1,5; Róm 8,17), vele együtt feltámadunk (Róm 6,6) és vele együtt uralkodunk (1Pt 4,13). A Krisztusban való ~ egyúttal a Szentlélekben áll fönn (2Kor 13,13; Fil 2,1). Jánosnál már egyenesen az Istenben fönnálló ~ról van szó (1Jn 1,3.6). Pálnál az Egyh. egységét a Krisztusban fönnálló egységből kell magyarázni: az ő testében és vérében való részesedés adja meg az Egyh. kegyelmi ~ját (1Kor 10,16), s ennek a földi javak megosztásában is meg kell mutatkozni (1Kor 9,11). Az ap. magára veszi az egész Egyh. gondját (Fil 4,14). Az ősegyh. ebből a ~-értelmezésből alakította ki a →szentek egyességének tételét. Először még a szt dolgokban, Krisztus testében és a megváltás javaiban való részesedést jelentette, de a 4. sz-tól már a hívők ~jára is alkalmazzák. G.F.

LThK VI:368.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.