Magyar Katolikus Lexikon > K > kivételes hatalom


kivételes hatalom: a kormánynak az alkotmányban vagy külön törvényekkel megadott joga, hogy rendkívüli esetekben (forradalom, háború, lázadás stb.) a belső rend és nyugalom fenntartása vagy helyreállítása érdekében saját hatáskörében alkothasson a törvényhozásra tartozó rendeleteket, törvényeket. - Mo-on az 1912:63. tc. háború esetére vezette be, az I. vh. idején kibővítették. A forr-ak után az 1920:5. tc. fönntartotta a ~at. Az 1922:17. tc. följogosította a kormányt, hogy kb. 450, fokozatosan fogyatkozó szükségrendelettel együtt ideiglenesen hatályban tartsa a ~at. 1939. IX. 1: a ném-lengy. háború kitörésekor ismét bevezették. 88

Új Idők lex. VIII:3876.