Magyar Katolikus Lexikon > K > kivégzés


kivégzés: a →halálbüntetés, a társadalom legszigorúbb, eltervezett, módszeres büntetésének végrehajtása. - Évezredeken át legelterjedtebb formái: akasztás, elevenen megégetés (→máglya), karóbahúzás, →kerékbetörés, →keresztrefeszítés, nyakazás, vízbefojtás, az újkorban az agyonlövés stb. - Hazánk kk. törv-ei egyszerű és súlyosbított ~i módokat ismertek. Egyszerű ~: akasztás, fővétel (nyakazás, pl. 1392. III: Budán Hédervári Kont Istvánt, 1457. III. 16: Hunyadi Lászlót fejezték le), vízbefullasztás (zsákbakötéssel); súlyosbított (lassabb kínhalált okozó) ~ a karóbahúzás (nyársrahúzás), máglyahalál, a tagok szétszaggatása (a lázadó Horváti János macsói bánt 1394: Pécsett tüzes fogókkal csipdesték, majd lófarkon halálra hurcoltatták; →Horváti-párt lázadása), megkövezés (a házasságtörők büntetése). A ~t az ítélet előtt rendszerint →kínvallatás (a test izzó vassal, fogókkal való sanyargatása, végtagok, nyelv, stb. levágása, fogak kiverése stb.) előzte meg, mely a 18. sz. végéig Mo-on is ált. volt. I. Ferenc kir. (ur. 1792-1835) a kúriának 1814. V. 15: küldött leiratában elrendelte, hogy a ~t minden súlyosbítást mellőzve pallossal v. kötéllel hajtsák végre. A pallos a nemesek és nők „előjoga”, az akasztást a nem nemeseknél alkalmazták. - A bűnvádi perrendtartás szerint a ~t Mo-on a 20. sz: zárt helyen kellett végrehajtani (kivételek voltak a komm. nyilvános ~ek, pl. 1945. II. 4: a bpi Oktogonon fölakasztott Rotyis Péter és Szívós Sándor keretlegények). A polgárok ~e kötél által (akasztás), a katonáké az 1930:2. tc. szerint agyonlövetéssel történt, kivéve, ha e törv. kötél általi végrehajtást rendelt el. A végrehajtásnál jelen kellett lennie az eljárást vezető ügyésznek, a törv-székről kiküldött bírónak és jegyzőkv-vezetőnek, a fogházfelügyelőnek, lelkésznek és a halál beálltát megállapító 2 orvosnak. 1945 e. az elítélt rokonait és védőjét a végrehajtás helyére kellett engedni (1948 u. a komm. diktatúra ~einek többségét titokban tartották). 1945 e. ha több ~ volt egyidejűleg, az ügyésznek kellett intézkednie, hogy a később kivégzendő az előző ~t, ill. a kivégzettet ne lássa (1945 u. a nyilvánosan kivégzetteket úgy vezették az akasztásra, mint 1849. X. 6: Aradon). A halál orvosi megállapítása után 30 percig a hullát az akasztófán kellett hagyni, csak újabb orvosi vizsgálat után lehetett leemelni, de csak 2 óra elteltével szállíthatták el, boncolhatták föl. Ha a család kérte a holttestet, eltemethette (1945 u. a kivégzettek többségét jeltelen gödörbe kaparták). 88

Pallas VIII:568. (s.v. halálbüntetés végrehajtása) - Új lex. IV:2156. - Új Idők lex. VIII:3765. - Dülmen, Richard van: A rettenet színháza. Ítélkezési gyakorlat és büntetőrituálék a kora újkorban. Ford. Bérczes Tibor. Bp., 1990. - Nemere István: A ~ek tört. Pécs, 1999.