Magyar Katolikus Lexikon > K > királyi tábla


királyi tábla: a középkori magyar jogban az egész ország egységes, rendes bírósága. - Első fokon a különleges ügyek kivételével minden, felsőfokon az →ítélőmesteri és a →vármegyei törvényszéken intézett per hozzá tartozott. Élén a →személynök állt, tagjai: 1 főpap, 1 főúr, 4 ítélőmester, 4 esküdt nemes ülnök, az esztergomi érs. 2 ülnöke és a kir. jogügyek ig-ja. Az orsz. különböző ker-eiből egyenlő arányban választották ki őket. A ~ →nyolcados bíróság volt. - 1723: felsőfokú bíróság, mely 1848 e. már 26 tagból állt a személynök elnöksége alatt (2 főpap, 2 mágnás, az alnádor, az alországbíró, 4 ítélőmester és a kir. ügyész, akinek csak széke volt, szavazat nélkül, 4 kir., 2 prímási ülnök, 9 számfölötti ülnök és egy bányaügyi előadó). Ítélethozatalhoz 9 tag jelenléte volt szükséges. - Első- és felsőfokú bíróság is volt, hatáskörébe tartoztak a hűtlenségi és a felségsértési perek, továbbá a „iuris-perek” (causae ex radicalitate iuris), melyekben valamely ingatlanra vonatkozó jogot kk. kiváltságokkal kellett bizonyítani. A ~tól a →hétszemélyes táblához lehetett föllebbezni, s ide föllebbezhették mindazok a pereket, melyek első fokon a báni táblán, a →kerületi táblákon, a tárnoki széken és a vm. bíróságon folytak. **

Eckhart 1946:312, 314.