Magyar Katolikus Lexikon > K > királyi kincstár


királyi kincstár (lat. fiscus): a király javakban és pénzben megtestesült vagyona; a magyar magánjogban 1848-ig →jogi személy. - A ~ra szállt minden nemesi birtok →hűtlenség, és minden adományból eredő birtok →magszakadás révén (fiscalitas); továbbá minden uratlan hagyaték (caducitas). Perekben és a hatóságoknál a ~t a kir. jogügyek ig-ja v., mint később nevezték, a szentkorona ügyésze (fiscalis sacrae coronae regni, v. röviden fiscus) képviselte. A ~t is a törv-eknek alávetett nemesi személynek tekintették, mely a reá háramlott birtokokban köteles volt viselni a függő terheket (dos, allatura stb.). Kiváltságai: 1. csak →fejváltságra ítélhették, 2. a kir. helyett a szentkorona ügyésze tette le az esküt, 3. perben nem tartozott okl-et fölmutatni. **

Eckhart 1946:328.