Magyar Katolikus Lexikon > K > kettő


kettő (gör. düo; lat. duo, duae): a természetes számsor második egész száma (2), a legkisebb osztható szám. - Az ellentét, a szembenállás, a →jó és rossz, a →jobb és bal, a ffi és a női, a Nap és a Hold, a nappal és az éjszaka, az Ó- és ÚSz, az Isten és az ember kettősségének kifejezője. A női principium száma. Püthagorasznál jele az egyenes, a →számmisztikában a →kereszt. A kereszt, amely már a kerség előtti formáiban kozmikus asztrál- és életjelkép volt (a füles kereszt az ókori Egyiptomban az anch = élet hieroglifa), a kerség fő szimbóluma lett. - A középkori műv-ben a 2 szövetség jelképe, mint 2 ajtószárny, 2 gyertya stb. **

Petz II/2:619. (s.v. Pythagoras) - Lipffert 1976:146. - Sachs 1980:372.