Magyar Katolikus Lexikon > K > keresztelő


keresztelő: 1. a →keresztség szentségének kiszolgáltatása: →keresztelés. - 2. a keresztség kiszolgáltatója. Rendes ~ a pp., a pap és a diákonus (861.k. 1.§). Nekik a kereszteléshez magához nincs szükségük külön megbízásra. Sajátosan feladata a keresztelés a pp-nek (vö. 863.k.) és a plnosnak (530.k. 1). Ezért annak a rendes kiszolgáltatónak, aki más területén keresztel, engedélyre van szüksége az illetékestől, noha külön megbízásra nem szorul. - Kisegítő ~ a rendes ~ távollétében v. akadályoztatása esetén megengedetten keresztel: lehet hitoktató v. más olyan személy, akit a helyi ordinárius erre kijelölt (861.k. 2.§). A rendes kiszolgáltató rövid távolléte (pl. szabadság) nem elegendő ok arra, hogy a kisegítő kiszolgáltató kereszteljen. - A szükség~. A szükségkeresztséget minden - akár keresztény, akár nem keresztény - ember érvényesen és megengedetten kiszolgáltathatja, feltéve hogy megfelelő szándék vezérli (861.k. 2.§), azt akarja tenni, amit az Egyh. ilyenkor tesz. Természetesen a víz és a kellő szavak ilyenkor is szükségesek. Ezért a lelkipásztorok, különösen a plnosok feladata, hogy a hívőket megtanítsák a keresztelés módjára. - A ~ illetékessége. A szükségkeresztelést szabad más területén is végezni. Egyébként azonban ki-ki csak azon a területen keresztelhet megengedetten, ahol hivatala (pl. plnos) v. megbízatása alapján erre illetékes. Itt bármely megfelelő okból megkeresztelheti azt is, aki nem ott lakik (vö. 857.k. 2.§), hacsak a részleges jog ezt még külön feltételekhez nem köti. Az esztergomi főegyhm. papi szenátus 1981: hozott tanácsa szerint pl. „hasznos gyakorlat az elbocsátás, illetve a helyileg illetékes plébánostól kért hozzájárulás a keresztségnek más plébánián történő kiszolgáltatásához”. Más területén a kiszolgáltatónak még a saját alárendeltjét sem szabad megkeresztelnie. Ha valaki mégis más területén kíván keresztelni, ehhez engedély szükséges az illetékestől (plnos v. ordinárius; 862.k.). - A felnőttek keresztelésére a pp-nek különös illetékessége van. Ezért legalább a 14 éven felüliek (hisz ebben a tekintetben a 7. életév betöltésétől felnőttként kell kezelni az embert, vö. 851.k. 1.§) keresztelését előre jelenteni kell a mpp-nek, hogy ha alkalmasnak ítéli, maga végezhesse a keresztelést (863.k.). E.P.

Erdő 1991:339, 341.