Magyar Katolikus Lexikon > K > kerékbetörés


kerékbetörés: kivégzésnem főként a középkorban. - A →kínhalálra ítéltet rendszerint széttárt karral-lábbal, fekvő helyzetben a földön fekvő gerendákhoz (v. létrához) kötözték, majd végtagjait egy nagy kerékkel összetörték, mellét bezúzták; az így összezúzott testet a kerék küllőihez kötözték és fölerősítették egy földbeásott gerenda tetejére. A kerékre olykor éles vaspengéket is szereltek. - A ~ →vértanúk kivégzésének egyik legelterjedtebb módja volt (a függőleges gerenda a vízszintesen ráerősített kerékkel emlékeztetett a keresztre). Így kínozták meg Alexandriai Szt Katalint, Félix, Regula és Exuperantius vt-kat (attrib-uk ezért a →kerék. Kép MKL III: 568. o.). A →keresztényüldözések után gyilkosságért, rablásért, gyújtogatásért ítéltek ~re. A ~t nyilvánosan, közönség előtt hajtották végre, még a 19. sz. elején is. Ily módon végezték ki Gyulafehérvárt 1785. II. 28: az Erdélyi Érchegység magyarjait gyilkoló oláh lázadók vezéreit, Horeát és Closcát. - Ikgr-ban vtságok ábrázolásain szerepel. 88-**

Kirschbaum II:562. - Új Idők lex. VIII:3765.