Magyar Katolikus Lexikon > K > kenyérmezei ütközet


kenyérmezei ütközet, 1479. okt. 13.: Ali ruméliai beglerbég 1479. X. 9: az egykorú források szerint 40 ezer török és 15 ezer havasalföldi harcossal tört be Erdélybe, s a Mezőséget pusztította. Báthori István erdélyi vajda a vajdai csapatok kiegészítésére fegyverbe hívta a székelyeket, szászokat és moldvaiakat, kis létszámú seregével a török ellen indult; mozgósított Kinizsi Pál temesi ispán is. A törökök a zsákmányolást befejezve el akartak vonulni Erdélyből, de X. 13: Alvinc és Szászváros között a Kenyérmezőn, a Maros bal partján Báthori utolérte őket. Kis seregének jobbszárnyán, mely a Marosra támaszkodott, szászokat és moldvaiakat, közepén a nehézlovasságot, a balszárnyon a székelyekből és m. nemesi csapatokból álló könnyűlovasságot helyezte el. 3 órás várakozás előzte meg a csatát, mert Báthori Kinizsire várt; a törökök csata nélkül akartak zsákmányukkal elvonulni. Végül Báthori seregének jobb szárnya kezdte a támadást, de a törökök a szász és moldvai harcosokat a Marosig szorították vissza, majd a m. balszárny is visszavonult a sikeresen harcoló középhad mellé. A 6 óráig tomboló harcban a törökök tartalékaikat is bevetették, Báthori 6x sebesült meg, s a törökök már kezdtek fölülkerekedni, mikor megérkezett Kinizsi serege, s zárt rendben rohamozó nehézlovasságával legázolta a Báthori csapatai által lekötött törököket. A török sereg a források szerint 30 ezer, a valóságban kb. 10 ezer harcost vesztett, a m. veszteség 8 ezer halott és sebesült. A ~ nagy harcászati sikerét az tette lehetővé, hogy a jól vezetett nehézlovasság számbeli túlsúlyban lévő, de nehézlovasság nélküli török sereggel szemben is tudott győzni. B.A.

Mátyás kir. emlékkv. I. (Gyalókay Jenő: Hunyadi Mátyás, a hadvezér) - Szakály Ferenc: A kenyérmezei csata. Bp., 1979. - Mo. hadtört. I:124. - EH I:38; II:164.