Magyar Katolikus Lexikon > K > katekumenátus


katekumenátus, katechumenatus (a gör. katechumen, 'hitújonc' szóból): a pogányságból vagy a zsidóságból megtérő felnőttek →keresztségre fölkészítő intézménye a 2. század közepétől. - Az ősegyházban a hívő közösségek szervezésével párhuzamban jött létre, fénykora a 2-3. sz. volt. Hyppolitus 215 k. foglalta össze lényegét és tartalmát. Eszerint a ~ 3 é. tartott, katekéta vezette, aki ált. laikus volt. Ha egy felnőtt ember ker. akart lenni, jelentkezett a pp-nél néhány kezessel (sponsor), akik igazolták az illető jó szándékát. Ha valaki megbélyegző foglalkozást űzött (gladiátor, színész, táncos), előbb ott kellett azt hagynia. A keresztséget kérőket (lat. accedentes) szándékuk megvizsgálása után külön szert-sal vették föl a ~ba: a celebráns rájuk lehelt, a homlokukat megjelölte kereszttel, kezét rájuk tette, szentelt sót tett ajkaikra. - A ~ során 3 fokozatban kapták a képzést a hitjelöltek. 1) A készületi időben az audientes (hallgatók) részt vehettek a szentmisén az igeliturgia végéig. Az evang. felolvasása és a homília után külön imádkoztak értük, majd elbocsátották őket. Ezután az ÓSz alapján kezdődött képzésük: a zsoltárok tanulásával, valamint a Bölcs és a Sir jámbor, istenes élet szabályait leíró részeinek ismertetésével történt a Gondviselésbe vetett hit megalapozása. Ezután oktatták őket Jézus életére és tanítására, főként a kettős szeretet parancsára. Közben gyakorlati nevelésük is folyt: komoly követelményeket kellett teljesíteniük (a beszéd megtisztítása szemérmetlen, tiszteletlen szavaktól, betegek látogatása, alázatos életvitel). - Mindez kezdetben néhány hónapig, később kb. 3 é. tartott. Nagy buzgóság esetén a pp. lerövidíthette 2 évre (a zsidó származásúaknál ált. megelégedtek 9 hónappal, hiszen ők az Ósz-i Szentírásban és a vallásosságban komoly jártassággal bírtak), de méltatlanság esetén több évig is elhúzódhatott. A ~ tehát nevelő jellegű okt. volt, mely a katekument a hitismeretbe és a hívő életvezetésbe igyekezett bevezetni. - 2) A készületi idő végén, Nagyböjt első napjaiban a pp. szólította föl a jelölteket, hogy jelentkezzenek, akik meg akarnak keresztelkedni. A jelentkezőket jegyzékbe foglalták (ebből nőtt ki a →kereszteltek anyakönyve). Ezután következett a scrutinium (megvizsgálás). Akik ennek eleget tettek, átkerültek a competentes (megfelelők, hozzáértők) csoportjába. A képzés anyagát a disciplina arcani (titok-fegyelem) miatt előre sohasem közölték. Ez egyszerre volt liturgikus és pedagógiai rendelkezés: egyrészt biztosította a ~ lefolyásának szertartásbeli előrehaladását, másrészt a készületet egészen a húsvéti misztérium távlatába helyezte. A képzés alapja Jeruzsálemi Szt Cirill 18 katekézise, mely a keresztséggel, a bűnnel és a bűnbocsánattal, valamint a Hitvallás elemzésével foglalkozik. -

Nagyböjt vége felé (ált. virágvasárnap) a jelölteknek átadták a hitvallást (traditio symboli, →hitvallás átadása), azaz megkapták a teljes szöveg ismeretét szóban, majd a liturgikus aktus keretében Észak felé fordulva egyenként elimádkozták hangosan, mintegy visszaadván az Egyh-nak (redditio symboli), immár személyes meggyőződésükként. Ezután ismerték meg az Úr imáját (Miatyánk), de csak a beavató szentségekben való részesedés után imádkozhatták nyilvánosan, az eucharisztikus közösség tagjaiként. - 3) A keresztségre készülők utolsó csoportját az illuminati (megvilágosultak, Rómában electi, választottak) alkották. Ők már alapos előképzettséggel rendelkeztek (hitismeret, imádságos élet, ker. erkölcs). Nagypénteken a már megkereszteltekkel együtt egész napos szigorú böjtöt tartottak, majd nagyszombaton megkapták az utolsó tanítást a pp-től. Húsvét vigíliáján, nagyszombaton este megkezdődött a virrasztás, majd a fény-liturgiával (lucernarium) az ünnepélyes szert., mely a 2. sz-tól tartalmazza a →húsvéti gyertya ünnepélyes meggyújtását és 12 olvasmányt az ÓSz-ből. - Az evang. és a homília után került sor a keresztség kiszolgáltatására. Miután a Hitvallás kérdés formájában föltett egységeire igennel válaszoltak, a vízmedencében háromszori alámerítésben részesültek. Azaz tökéletesen meghaltak előző énjüknek, s teljesen átadták magukat az értünk meghalt és föltámadt Krisztusnak, a krisztusi életnek: új teremtménnyé váltak. - Ezután megkapták a krizmával megkenést (chrismatio), majd fölvették a még nem hordott fehér ruhát (ez lelkük tisztaságát jelképezte, s 8 napig, húsvét 2. vas-jáig, →fehérvasárnapig viselték). A pp. ezután megbérmálta őket, végig ott maradhattak a szentmisén és (első) szentáldozáshoz járultak. A frissen megkeresztelteket neophytáknak (újonnan megtérteknek) nevezték. - A keresztség, bérmálás és Oltáriszentség, azaz a beavató (initiatio) szentségek megadták a katekumeneknek azt, amire oly régóta készültek: a ker. élet minden értékét, a krisztusi életformát, a krisztusi közösség ünneplési rendjét. Ezután kezdődött a müsztagógia időszaka: a már birtokolt misztériumokban való elmélyülés. E korszak tanítási vezérfonalaként Jeruzsálemi Szt Cirill 5 ún. müsztagógikus katekézise szolgált: a ker. hitről, a misztériumról, a chrismatióról, Krisztus testéről és véréről (Eucharisztia), valamint a szentmiséről. (Cirill katekézisei helyett használták Szt Ambrus De sacramentis és De mysteriis műveit, ill. Szt Ágoston De catechizandi rudibus c. kv-ét is, főként Ny-on.) - 313 u. (→milánói ediktum) jelentősen megnövekedett a katekumenek száma, emiatt a ~ rendje lerövidült. Egyben elterjedt az is, hogy sok hitjelölt nagyon elhúzta a ~ idejét, olykor egészen a halálos ágyig. Ennek oka volt egyrészt, hogy bizonyos társad. előnyökhöz elegendő volt katekumennek lenni, másrészt az a téves, kishitű elgondolás, hogy az üdvösség biztos módja, ha a lélek a halálos ágyon részesül a szentségekben, hiszen a keresztség lemossa a bűneit, s utána nincs idő új bűnök elkövetésére. A gyermekkeresztség szokása is egyre jobban terjedt, s a népvándorlás miatt egész új népeket kellett minél rövidebb idő alatt fölkészíteni a keresztségre. Mindennek következtében a ~ intézménye a 5. sz. végétől, 6. sz. elejétől hanyatlani kezdett, majd eltűnt. - Az ősegyház ~ intézménye valóban nevelési jellegű hitoktatást biztosított. Nemcsak hitismereteket közölt a hitjelölttel, hanem bevezette az egyént az Egyh. hívő közösségébe, annak ünneplési rendjébe és elkötelezett életformájába. Másik nagy értéke a ~nak az volt, hogy teljesen a lit-hoz kapcsolta a katekézist: lit. összejöveteleken folyt a képzés, s a cél a lit. közösség teljes jogú tagjává avatta a jelöltet. Mindez a Szentírás egyre mélyebb megismerését is jelentette, hiszen megértette a katekumen Isten üdvtört. beavatkozásait a múltban, s irányt adott neki, hogy a világban való tanúságtétel által erről az üdvrendről kell neki tanúskodnia egész életével. -

A II. Vat. Zsin., fölismerve a ~ ezen értékeit, fölelevenítette intézményét, s a lit. konstitúcióban elrendelte: „A több fokozatból álló keresztségi előkészítést (~t) a felnőttek számára vissza kell állítani, és a helyi ordinárius megítélése szerint be kell vezetni. Csak így lesz ez a szükséges felkészítés, a ~, a meghatározott időközökben egymást követő szertartások révén valóban megszentelt idő.” (SC 64) A Zsinat megengedte, hogy „a missziós területeken az egyes népeknél szokásos beavatási szertartások közül a ker. hagyomány mellé azokat is bevegyék, amelyek összeegyeztethetők a ker. szert-sal” (vö. SC 65). - A ~ intézményének a visszaállítását VI. Pál p. 1972. I. 6: léptette életbe A felnőttek beavatása a ker. életbe (Ordo initiationis christianae adultorum, OICA) c. dokumentummal, miután az 5 földrész számos országában 5 é. kipróbálták és megtették javaslataikat. - Az OICA a köv., lelkipásztorilag is jelentős hangsúlyokat tartalmazza: a) A krisztusi közösségbe való befogadásért az egész ker. közösség, azaz Isten népe felelős (4, 19, 38, 41), a plébánia-közösségekből tehát élő ker. közösséget szükséges formálni. („A terméketlenség veszedelme fenyegeti a katekézist, ha a katekument nem fogadja be egy olyan közösség, amely a hitből él.” CT 24) A ker. közösség megtapasztalásának különösen hangsúlyos szerepe van a müsztagógia időszakában (38, 39, 45). - b) A dokumentum hangsúlyozza a kezesek és keresztszülők igen fontos szerepét: rájuk van bízva a katekumen ker. hitbe való bevezetése, a kinyilatkoztatott erkölcs megismertetése. Általuk kapcsolódik a hitjelölt egy konkrét ker. közösségbe. Szerepük a beavató szentségek fölvétele után is megmarad (43). - c) A pp-ök, papok, diákonusok és a hitoktatók a maguk módján felelős szereplői a ~ folyamatának. Feladatuk a személyes foglalkozás, a szert-ok megszervezése s az ezeken való cselekvő részvétel (48). - A ~ teljes rendje az OICA előírása szerint a következő: a) A pre~ időszaka: a pléb. közösségek olyan rendezvényeket és ünnepségeket (pl. előadássorozatokat) tartsanak, amelyen az érdeklődők megismerkedhetnek a ker. hit tanításával (12). - b) A ~ céljának megismerése: a katekumen valóságos tapasztalatokat szerez a ker. élet liturgikus és erkölcsi vonatkozásairól, s egyre inkább beleépül a ker. közösségbe (15, 68). - c) A lelki megtisztulás és megvilágosodás idejét akkor éri el a katekumen, amikor már fölmutat hit- és erkölcsbeli érlelődést. Ezt további készület követi (ker. név kijelölése, bűnbánat, legfontosabb imák értő ismerete), ami ne tartson tovább 8 hétnél (52). - d) A szentségek kiszolgáltatása húsvétkor történjen, hiszen ez a katekumen számára új élet megkezdését jelenti (32). A felnőttkeresztséggel együtt kell kiszolgáltatni a bérmálás szentségét és az Eucharisztiát (36). - e) A müsztagógia időszaka a keresztszülő segítségével további elmélyedést biztosít a neofitának a misztériumokban, melyeket az alapvető szentségek által már birtokol (39). - Az OICA előírása szerint az elsőáldozásra, a bérmálásra, valamint a szentségi házasságkötésre is ~ jellegű képzést szükséges biztosítani. Így valósul meg a hármas cél: az Egyh. hitének megismerése, a ker. erkölcs és életvitel hitvalló megélése, valamint az Egyh. közösségébe való teljes beépülés. „Pedagógiailag szükségszerű, hogy a felnőtt katekézist vegyük alapul és annak fényénél rendezzük el a többi életkor katekézisét” (KÁD 171). A katekumeneket arra kell nevelni, hogy „felősséget vállaljanak az Egyh. küldetésében, és tanúságot tudjanak tenni a társad-ban” (KÁD 175).

Mo-on az OICA határozatait a ppi konf. 1999. advent 1. vasárnapjával kezdve tette kötelezővé; 2000: még nem jelent meg m-ul. - A Kat. Egyh. Katekizmusa szerint a ~ ma sem „csupán a hittételek és parancsolatok előterjesztése, hanem a teljes keresztény életre nevelés, megfelelő hosszúságú újoncidő, amely alatt kiépül a személyes kapcsolat a tanítvány és Krisztus, a Mester között. A hittanulókat tehát megfelelő módon avassák be az üdvösség misztériumába; az evangéliumi erkölcsök gyakorlásával és meghatározott időközökben egymást követő szertartásokkal vezessék be őket Isten népe hívő, liturgikus életébe és szeretetgyakorlataiba.” (AG 14) Akiket már fölvettek a ~ba, azok „kapcsolatban állnak az Egy-zal, ők már Krisztus házanépe, nemritkán már a hit, a remény és a szeretet életét élik” (AG 14), s az Anyaszentegyház is övéiként szereti őket és gondoskodik róluk (LG 14). - A K-i szert-okban a gyermekek keresztény beavatása a keresztséggel kezdődik, és azonnal követi a bérmálás és az elsőáldozás. Ezzel szemben a római szert-ban a keresztséget évekig tartó hitokt. követi, s csak ezután kapják a bérmálást és az Euch-t (vö. CIC 851, 868). Ta.Z.

Kühár-Radó 194. - Kühár Flóris: Az ősegyház szentségi élete. Bp., 1944. - Onasch 1981:189. - KEK 1230-32. - Tomka Ferenc: Lelkipásztori szentségtan. Bp., 1996.