karácsonyi szokások: a →karácsonyi ünnepkörhöz kötődő hagyományok összessége, cselekmények, játékok, imádságos és ünnepi foglalatosságok. - Jézus Krisztus születésének történeti eseménye fokozatosan szorította háttérbe, ill. szublimálta a →téli napforduló szakrális pogány hagyományait (→Mithrasz-kultusz). A →keresztes háborúk Szentföld-élménye, Jézus szülőföldjének megismerése, gyermekkorának az apokrif hagyományokból való fölidézése, majd a ferences mozgalom a karácsonyt a lit. kötöttségek föllazításával devocionális-érzelmi irányba terelte, s ezzel az ünnep népi hagyományvilága szinte számbavehetetlen gazdagsággal, színes eu., s közte m. változatokban teljesedett ki. A karácsonyi ünnepkör hagyományvilágában is sajátos, gazdag szokásvilága alakult ki karácsony vigíliájának, dec. 24-nek (→karácsony böjtje). - 1. A karácsonyra készülődés értelme a Vendég (a világra születő Kisded, s vele az újnak, új esztendőnek) várása. Nemcsak a házat és környékét (istállót) rakták rendbe, tisztították különös gonddal a vendégvárás követelményei szerint, hanem amennyire csak lehetett, rendezni próbálták az emberi kapcsolatokat is: a karácsony az új és a régi, a kezdet és a vég találkozója is, ezért a problémás ügyeket (pereket) próbálták lezárni, a tartozásokat megadni, elmaradt ígéreteket teljesíteni, a nézeteltéréseket tisztázni, a kapcsolatokat tágítani és megújítani. A karácsonyi napok sokféle, házról házra köszöntő alkalma (→betlehemezés, →ostyahordás, →koledálás, →regölés, →aprószentek-hordás, →paradicsomjáték, →szálláskeresés, →szentcsalád-járás, István-, János-köszöntések stb.) megújította és átrendezte az egész faluközösség kapcsolatrendszerét a játék, az ajándékozás és a békességszerzés keretei között. - A karácsonyi készületek közé tartozik XII. 13: a →lucabúza „elvetése”. - 2. Az ajándékozásnak közp. helye van a ~ között (→karácsonyfa). Amikor az ember ajándékot ad, ezzel elismeri: azért tud adni, mert Isten előbb adott neki; mindene Istentől való ajándék, s csak ezt adja tovább a másik embernek. Régebben az ajándék apró, minimális anyagi értéket képviselő dolog volt: valami a természet kincseiből (pl. gyümölcs), ill. a sajátkezűleg készített tárgy. Ugyanakkor mindenkit megajándékoztak, aki az ünnep kapcsán bekopogott köszönteni, jót kívánni: egy-egy szem dióval, almával, süteménnyel stb., s a kapott ajándék mindig utalt a karácsony misztériumára, Kis Jézus-, Mária-szimbólum volt. Az ajándékban tehát a megajándékozott a mennyország egy darabkáját kapta, ez volt az öröme is az ajándéknak. Az ajándékozás ideje némely vidékeken, pl. Erdélyben →újév napja, az ajándék neve: „angyalfia”. Az ajándékozás szokása a 20. sz. végére nagy változáson ment keresztül, valójában elvesztette kapcsolatát az ünnep igazi tartalmával. - 3. A karácsonyesti étkezést a 20. sz. elejéig a szigorú böjt határozta meg (→karácsony böjtje), hiszen a ker. ember a nagy ünnepekre böjttel, megtartóztatással, testi-lelki tisztálkodással készül, hogy így érdemelje ki a karácsony, ill. új esztendő áldásait. A vidéki nép nem élt az Egyh. által adott enyhítésekkel, ezért XII. 24: este szigorúan hús nélküli ételek kerültek a →karácsonyi asztalra, de igen gazdag szimbólum-rendszertől meghatározott szokások szerint. Az ünnepi, bőséges vacsorára az →éjféli mise után került sor. Régebben ugyanis a születés éjszakáját, aki tudta, ébren töltötte, ill. sokáig fönnmaradva osztozott örömében a gyermekével foglalatoskodó Máriával. -

4. Karácsony az egész teremtett világ és minden teremtmény, növény és állat ünnepe. A néphit szerint a fák Jézus születésekor hajladoztak örömükben, a görbe fa kinyújtotta a derekát, a csillagok különös ragyogással fénylettek, hogy az angyaloknak utat mutassanak, akik a Tejúton jöttek le Betlehembe. Az esthajnalcsillag azóta olyan fényes, mivel a Szűzanya ragyogó tisztaságát hirdeti. A holdvilág is teljes fénnyel világított az istállóba, mert Máriának nem volt gyertyája, a szél elállt, a háborgó tenger lecsillapodott. - Ünnepelnek ezen az éjszakán az állatok is: amikor az angyalok az örömhírt vitték a pásztoroknak, az erdei vadak is táncra kerekedtek. Parádon úgy tartják, karácsony éjjelén egy percre világosság támad az istállókban is: jeléül a Jézus születésének. Többfelé ismeretes hiedelem az is, hogy ilyenkor a jószágok emberi hangon beszélnek. E kiváltságuk alapja, hogy az ökör és szamár megismerte gazdáját (vö. Iz 1,3), s ez magyarázza ezen az éjszakán a jószág és istálló néphagyománybeli ünneplését is. Sokfelé a gazda az éjféli mise után körüljárja a házat, beköszön az istállóba. Galgamácsa jószágtartó gazdái az aprószentek néven emlegetett vesszővel megveregetik állataikat e szavak kíséretében: „Keljetek föl, megszületett az Úr Jézus!” Legtöbb helyen valami kevés ennivalót is tesznek az állatok elé, hogy nekik is legyen ünnepi vacsorájuk. A gazda a kút vizét is külön köszönti („Dicsértessék a Jézus Krisztus, áldassék, imádtassék!”), mely lágyabb ilyenkor, aranyvíz, mert Mária fürdette benne Gyermekét. - A madarak karácsonyi etetése Assisi Szt Ferenc kultuszával is összefügg: karácsony éjszakáján a madarak is csicseregnek, énekelnek örömükben, mert Szt Ferenc atyánk karácsony napján az összekoldult búzát kivitette a dűlőútra, kiszóratta az ég éhező madarainak; ezért kell nekünk is az ablak párkányára szemeket szórni. Bucsuszentlászló gazdasszonyai éjféli mise előtt magot szórnak az ég madarainak. Már ádventben morzsával kezdik, hogy a madarak odaszokjanak. Még a szegények is magot vásárolnak, hogy karácsony éjszakáján széthintsék számukra. - A népi szimbolikából nem hiányzik a →bárány, hiszen Isten báránya a barmok között született a világra. A karácsonyi bárány, kisbárány, Jézuska báránya régebben házilag készült: szikföldből, esetleg sárból, vékony fácskából, gyufaszálból készült a lába, borsóból a szeme, végül báránygyapjút ragasztottak rá. Karácsony estéjén a köszöntő gyermekek kapták ajándékba. -

5. A ~ szereplői között kiváltságos hely jutott a →pásztoroknak, akik először hódoltak a Kisded előtt. Göcsejben a pásztorok a sötétség beálltával a kezükbe vett csöngettyű és kolomp rázásával, kürtfúvással, ostorpattogtatással végigvonultak a falun, jelezve Betlehembe igyekvésüket. Nagyatádon a majorokból és környező filiákból a juhászok ünneplőbe öltözve vonultak föl és járták a község utcáit: elöl a kisbojtárok csöngettyűvel, majd a bojtárok kolompokkal, maguk a juhászok karikásukkal keltegették föl a figyelmet. - A zajkeltés célja karácsonykor a lélek ébresztése (a bűn álmából), a természet újulásának és a születésnek hírüladása emberi módon és eszközökkel. Hasonló ez a kakasszóhoz, mely a természetes fény születését jelzi a sötétben, s a betlehemi angyalok énekéhez, mely az égi fényt jelentette. Ilyen okokból Szeged városában még a 20. sz. elején is sok háznál puskalövés előzte meg a karácsonyesti étkezést: az udvarban a gazda a levegőbe lőtt. Kint a tanyán 3x is lőttek egymás után. Sály borsodi faluban csak egy helyen lőnek, s ennek elhangzását várva, minden család egyszerre kezdte meg a vacsorát. - 6. Élők és holtak kapcsolatát is megújítja a születés ünnepe. A sírok karácsonyi megújítása, díszítése jól mutatja ezt. Sokfelé ismert hiedelem szerint a halottaknak is van éjféli miséjük (→halottak miséje) az eleveneké előtt, máshol utána. Aki karácsony éjszakáján kimegy a temetőbe és egy Miatyánkot elmond, meghallja az angyalok énekét. - 7. A karácsony mint a →jeles napok legjelesebbje alkalmas időjóslásra is: a háromszéki székelyek szerint az új esztendő időjárása attól is függ, hogy a karácsony a hét melyik napjára esik. Ha vasárnapra, akkor jó tél, szeles nyár, mérsékelt tavasz lesz; minden bőven terem, a jószág szapora lesz. Ha hétfőre esik: ködös tél, szeles tavasz várható, sokan meghalnak, a jószág dögleni kezd. Ha keddre: hosszú tél lesz és nedves tavasz, sok bor és gyümölcs terem, de sokan meghalnak. Ha szerdára: kemény, zúzmarás tél, szeles tavasz, nedves nyár és mértékletes ősz következik, bőséges lesz a gabonatermés, szapora a jószág. Ha csütörtökre: kemény tél, szeles tavasz, száraz nyár jön, terem minden, de szűkösen. Ha péntekre: zűrzavaros tél, heves nyár jön, uralkodik majd a szemfájás, a juh és más állatok nagyon pusztulnak. Ha szombatra esik: szép tél, szeles tavasz, kedvetlen nyár, nagy drágaság lesz. - Ha karácsony éjszakáján szép tiszta az idő, Tápé népe szerint jó termés lesz. Ha sok apró csillag ragyog az égen, jó kukoricatermést várnak. A szőregiek, kecskemétiek szerint, ha éjféli mise idején az ég tiszta, jó termés várható. **

Bálint 1989.