Magyar Katolikus Lexikon > K > karizmatikus mozgalom


karizmatikus mozgalom: tág értelemben minden keresztény mozgalom, melyben a Szentlélek tevékenységének új formája mutatkozik meg, szoros értelemben a 20. sz. közepétől széles körben feltűnő jelenség, melynek részesei az egyházban vagy az egyházközségen belül közösséget alkotnak. - A ~ gyökere Isten jelenlétének és erejének megtapasztalása, melynek egyesek mint beavatottak részesévé válnak, s ennek jeleként nyelveken beszélnek, prófétálnak, gyógyítanak. Mindezt a közösségtől függetlenül is át lehet élni. A ~nak sok változata van, ált. nincs alapítójuk. - Fő irányai: a prot. karizmatikus megújulási mozgalomnak 1988: kb. 11 mill.; az 1967: indult →katolikus karizmatikus megújulásnak 1988: 10 mill.; a mindkettőtől független irányzatnak 1988: kb. 17 mill. tagja volt. - A ~at a kat. egyh. jobban befogadta, mint a prot-ok. Főként az ev-ok tiltakoztak ellene, védve Isten Igéjének objektivitását a karizmatikusok szubjektivizmusa ellen. - A ~ az 1950-es években az USA-ban, Holl-ban és Angliában kezdődött a Lélek erejével gyógyító, prot., részben pünkösdista csoportokban. Főleg az USA-ban gyorsan terjedt. Eu-ban az 1980-as években Fro-ban keletkeztek ~ak: Emmanuel, Júda oroszlánja (2000: Nyolc Boldogság), Az Élet Kenyere közösségek. - Latin-Amerikában a ~ a nagyon gyorsan terjedő pünkösdista mozgalom ellenhatásaként jelent meg az 1960-as évek elején a presbiteriánus, metodista és baptista hívőkből alakult csoportokban. A kat. ~at 1971: É-amerikai misszion-ok honosították. **