Magyar Katolikus Lexikon > K > karóbahúzás


karóbahúzás, nyársrahúzás: a súlyosbított →halálbüntetés egyik módja, főként a középkorban. - Eu-ban a 8-9. sz. táján vsz. a szlávok terjesztették el. Leginkább gyermekgyilkos nőknél alkalmazták, majd helyette, enyhébb büntetésként, a vízbefullasztást vezették be. A ~ra ítélt hosszú szenvedés után halt meg, ha a testén hosszanti irányban - a végbelétől a válláig - kalapált karó életfontosságú szervet v. ütőeret nem sértett. A karót, melyre az elítéltet föltűzték, elrettentésül közszemlére állították. - A ~ kedvelt kivégzési módja volt a megszaporodott tolvajlások megfékezésére Vlad havasalföldi vajdának (1456-62, 1476), akit ezért az utókor Karóbahúzó Vladnak (Vlad Țepeș) nevezett. Így végezték ki Dózsa parasztjai 1514. V. 24: a nagylaki csata után elfogott Csáki Miklós csanádi pp-öt (1500-14). Az utolsó(?) ~t 1946. XI. 4: a jugoszláv komm-k a péterváradi várban - a hazai párttársaik által törvénytelenül átcsempészett - Szombathelyi (Knausz) Ferenc (1887-1946) vezérezr-en hajtották végre (hivatalosan golyó által halt meg, kivégzése, társaival ellentétben, nem nyilvánosan történt). 88

Barta-Fekete Nagy 1973:86. - Cseres 1991:271.