Magyar Katolikus Lexikon > K > kantilláció


kantilláció: a recitálás egyik formája, prózai szöveg emelt, énekszerű hangon való olvasása. Az ősegyház liturgiájában így olvasták föl a szövegeket, elsősorban a Szentírást. - A ~ Cicero cantus obscuriorjára ('rejtett ének') vezethető vissza, mely a nagyszámú hallgatóságnak szóló, emelthangú előadást jelentette, s a „túlvilági” mondanivaló erejével szakrális közösséget teremtett egy →fórum piaci sokadalmával szemben. **