Magyar Katolikus Lexikon > K > kanál


kanál (lat. cochlear, lingula), kalán: nyeles merítő eszköz. - Merítésre szolgáló homorú része kerek (cochlear) v. ovális (lingula). Anyaga lehet csont, fa, fém, porcelán, üveg stb. Rendeltetése szerint lehet evő-, merítő-, olvasztó~. - Használata visszanyúlik az emberiség legrégibb korába, alakja a vad és művelt népeknél évezredek alatt lényegileg ugyanaz maradt. Étkezéshez az őskortól kagyló alakú csészét használtak, amit rendszerint agyagból égettek, egyik oldalából rövid nyél állt ki (szihalmi, tószegi, erősdi leletek). Az asszírok a ~at vörösrézből készítették; az egyiptomiak fából faragták, nyelét emberi v. állati alakok díszítették. A gör-öknél homorúan formált kenyértésztából volt a ~, amit el is fogyasztottak, de megjelent az arany evő~ is, Pompeiben egyenes nyelű bronz~akat találtak. - A liturgiában →kanálka. M.F.

Révai XI:191.