Magyar Katolikus Lexikon > K > közvetítés


közvetítés: 1. kapcsolat (→reláció, →kötelék) létesítése: →közvetítő. - 2. filozófiai eljárás ellentétesnek és föloldhatatlannak tűnő fogalmak, nézetek összebékítésére. Lehetőségét az adja, hogy a bölcs. egyik fontos feladata a naiv magyarázatok, a helytelen konkretizálások, az eltárgyiasító pozitivizmus, a szakbarbárság leleplezése. A reflexió-bölcselet rámutat, hogy az emberi tapasztalás, tudás csak úgy haladhat előre, ha mindig nyitva maradunk új ismeret szerzésére, és nem kiáltunk ki semmilyen részigazságot abszolútnak. A →transzcendentális filozófia az emberi szellemnek ezt az örökös nyitottságát állítja középpontba. Bár a lét maga közvetlen, nem átfogható (→közvetlenség), a ~ révén egyre közelebb férkőzünk hozzá. Az igazság a régi halála, de valami új születése, a „pozitivitás” örökös tagadása. A ~ mégsem fogható föl úgy, mint két szélső érték között a „középső” választása (afféle „harmadik-utas” megoldás), hanem a szélsőségeknek dialektikus egységbe való fölemelése. Kérdés azonban, hogy ez a →dialektika kiterjeszthető-e olyan, ellentmondásban álló tényezőkre is, mint amilyen lét és nemlét, abszolút és relatív lét, azonos és nem-azonos egyenlővé tétele a dialektikus rendszerekben (Hegel, Marx). Ezek a kontradiktóriumok csak az azonosság látszatával moshatók egybe. A lét-analógia azonban lehetővé teszi még ezekben az esetekben is a ~t, de úgy, hogy közben mind az azonosság, mind a különbség megmarad (Isten, ember, bacilus egyaránt lét, de a részesedés különböző szintjein). Közvetlenség és ~ kettősségét Heidegger a lét és a létezők közti összefüggésre alkalmazta: a lét a maga közvetlenségével jelen van minden létezőben, ~ nélkül, de a gondolkodás csak a létezőkön keresztül, és így ~ révén férkőzhet egyre közelebb hozzá. A ~ kategóriája teológiailag is kitűnően hasznosítható, a lét-problematika (és így az Isten-kérdés) mellett a megtestesülés (mint Isten és ember közti ~), Krisztus kettős természete, a kegyelem és az üdvösség kérdésében. A kerség központi gondolata, hogy az „egyetlen közvetítő Isten és ember között: az ember Jézus”. G.F.

LThK X:718.