🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > K > köztisztesség
következő 🡲

köztisztesség (lat. publica honestas): tisztán egyházjogi →házassági akadály. - Hasonlít a →sógorsághoz, de alapját nem érvényes házasság, hanem más, az alábbiakban részletesebben körvonalazott együttélés képezi. Nem gátolja a házasságot olyan személyek között, akik nem keresztények (sőt, már azok közt sem, akik nem katolikusok). - Terjedelme: olyan érvénytelen házasságból fakad, amelyben az életközösség már létrejött; vagy közismert, ill. nyilvános ágyasságból. A házasságot érvénytelenné teszi az egyenes ág első fokán, tehát ha a (volt) élettársak egyike a másik egyenesági első fokú rokonával akar házasságot kötni (1093.k.), pl. ha valaki volt élettársának anyjával v. leányával kívánna házasságot kötni. A közismert, nyilvános ágyasságon kívül csak olyan érvénytelen házasságból fakadhat, melyben az életközösség már létrejött. Ennyiben a mai Codex szűkebben vonja meg az akadály határait, mint a CIC 1917, amely az akadályt „akár elhált, akár el nem hált” érvénytelen házasságokra vonatkoztatta. Csökkent az akadály terjedelme abban az értelemben is, hogy az ma már csupán az egyik fél és a másik egyenesági első fokú rokonai között áll fenn, de nem a másodfokú egyenesági rokonokkal, mint a régi CIC 1078. kánonjában. - A kánoni formára kötelezett katolikusok polg. házassága kánonilag nem érvénytelen, hanem nem létező házasságnak minősül. Ha megkötését közös élet követte, többek szerint ebből is a ~ akadálya származik az egyik fél és a másik első fokú egyenesági rokonai között, de nem mint érvénytelen házasságból, hanem mint ágyasságból. Az ágyasság tényállásának megvalósulásához nem elegendőek időközönkénti látogatások, találkozások: két személy folyamatos együttélése szükséges hozzá. - Felmentése. Mivel a ~ tisztán egyhjogi akadály és nincs fenntartva sem, a helyi ordinárius felmenthet alóla. Figyelni kell azonban arra, nehogy véletlenül olyan esetben adjanak felmentést, amikor az iránt van kétség, hogy a volt élettárs gyermeke esetleg a vele most házasságot kötni szándékozó személytől származik (vö. 1091.k. 4.§). Természetesen halálveszélyben és amikor az esküvőre már minden kész, az 1079-80.k. szerinti egyéb személyek is felmentést adhatnak. E.P.

Erdő 1991:432.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.