Magyar Katolikus Lexikon > K > község


község: a legkisebb állami közigazgatási egység Magyarországon. - A feudalizmus korában földesúrtól függő, korlátozott önkormányzatú jobbágyfalu v. kisnemesi település. - A ~ fajtái az 1836:9. tc. szerint: rendezett tanáccsal nem rendelkező, rendezett tanácsú (szabadalmas), mezőváros, a nemesi vm-nek alárendelt nemesi ~. - Az 1886:22. tc. szerint: rendezett tanácsú város, nagy~ (önálló igazgatással, de tanács nélkül), kis~ (más ~ekkel együtt körjegyzőséget alkotva). - Az 1950-i Tanácstörv. szerint önálló tanácsú, közös tanácsú ~, 1972: nagy~, nagy~i közös tanácsú ~ek, önálló tanácsú ~, ~i közös tanácsú ~. - Elöljárói 1890 k.: kisközségekben: bíró, helyettese (törvénybíró); legalább 2 tanácsnok, körjegyző, közgyám, körorvos; nagyközségekben: bíró, helyettese (törvénybíró), legalább 4 tanácsbeli, községi jegyző, orvos, közgyám, pénztáros; rendezett tanácsú városokban: polgármester, rendőrkapitány, tanácsnokok, főjegyző, jegyzők, főügyész, ügyészek, árvaszéki ülnökök, pénztárosok, számvevő, ellenőr, közgyám, levéltáros, orvos, mérnök, községi erdőtiszt, más szükséges tisztviselők. **

Pallas XI:23.