Magyar Katolikus Lexikon > K > közjegyzői oklevél


közjegyzői oklevél (lat. instrumentum notariale): a középkorban főként a kánonjogi eljárásban használt pápai vagy császári →közjegyzők által kiállított →oklevél. - Lehet átirat (transumptum), eltiltás (littera prohibitoria), perbeli föllebbezés (littera protestatoria), ügyvédvallás (littera procuratoria) és végrendelet. Invocatio verbalisszal kezdődött (In nomine domini Amen). Ezt követte a keltezés: a kibocsátás éve, az indikció, a mindenkori p. uralkodási éve, hónap, nap, az okl. kiadásának órára megjelölt pontos időpontja; a hely pontos és részletező megjelölése. A protokollumnak nev. bevezető rész után következett a jogi tartalom (contextus), amelyet a közjegyző és a tanúk jelenlétét bizonyító formula vezetett be; ezután következett az ügynek a felek által elmondott aprólékos leírása. Befejezésül leírták, hogy az előadottak írásba foglalása a felek kérésére történt. A zárórészt (eschatollum) az Actum szó vezette be, s miután hivatkozott a protocollum hely- és időmegjelölésére, fölsorolta a kiadásnál jelen voltakat. Az okl. megerősítése a hitelesítő záradékkal és a közjegyző kézjegyével történt. Az aláírásnak is tekinthető záradék tartalmazta a közjegyző nevét (keresztnév, apa neve, néha családja v. foglalkozása megnevezése, szülőhely, az egyhm., ahonnan elszármazott), és föltüntette, hogy pápai, császári v. mindkét fölhatalmazás birtokában végezte közjegyzői teendőit. A megerősítő záradékhoz kapcsolódott a tőle balra elhelyezett kézjegy (signum notariale). Kitételét mindig megemlítették a záradékban. Szokványos formájában 3 szerkezeti elemből (talapzat, szár, fej) épült föl. A talapzat 3 lépcsőzetesen egymásra helyezett téglalapból állt, amelyekbe a jegyző nevét, névbetűit v. jelmondatát írta be. A fejrész rajzolatát szabadon alakították ki. Jellegzetes motívumai a kereszt, ereklyetartóra emlékeztető kör alakú v. több karéjból összeállított rozettás rajzolatok, a közjegyző nevére, szülőföldjére utaló ábrázolások, heraldikus elemek. A ~et pergamenre, ún. charta transversára írták, amelyeken a sorokat a hártya keskenyebb oldalával párhuzamosan rótták. Az itáliai közjegyzők a kiadott okl-ekről följegyzést (imbreviatúra) készítettek, hogy szükség esetén az okl-ről másolatokat adhassanak. Az imbreviatúra-könyveket Itáliában az okl-ek hitelességének bizonyságául a jegyzők halála után közjegyzői levtárakban őrizték. Mo-on imbreviatúra-könyveket nem készítettek. V.S.

Tonk 1980.