Magyar Katolikus Lexikon > K > közigazgatási büntetőeljárás


közigazgatási büntetőeljárás: utólag kimondandó büntetések kiszabására vagy önmaguktól beálló büntetések kinyilvánítására irányuló bizonyítási és döntéshozatali →eljárás. - Ha az ordinárius az előzetes vizsgálat után olyan határozatot hozott, hogy közig. úton kell eljárni, akkor teendői a következők: 1) Jeleznie kell a vádlottnak a vádat és a bizonyítékokat, a védekezési lehetőség megadásával. Gyakorlatilag meg szokás idézni a vádlottat, hogy személyesen közölni lehessen vele mindezt, így adva meg neki a védekezés lehetőségét. Ha a szabályos hívásra elmulasztja ill. megtagadja a megjelenést, az ordináriust további kötelezettség nem terheli (1720.k. 1), tehát nem köteles előre írásban értesíteni a vádlottat sem a vádról, sem a bizonyítékokról. - 2) A bizonyítékokat és érveket meg kell tárgyalnia 2 ülnökkel (1720.k. 2). - 3) Ha a büntetendő cselekmény bebizonyosul és a bűnvádi kereset nem évült még el, akkor meg kell hoznia a büntető határozatot a büntetések alkalmazásának ált. szabályai (1342-1350.k.) szerint. Az ilyen határozatban a rendelkező részen kívül olyan indoklásnak kell lennie, mely a jogot és a tényeket illető érvekre is kiterjed (1720.k. 3). E.P.

Erdő 1991:647. - Ius Ecclesiae 12. (2000) (Erdő Péter: Il processo canonico penale amministrativo)