Magyar Katolikus Lexikon > K > kövönsütés


kövönsütés: ősi sütési mód, a →hamuban sütés mellett a legelterjedtebb. - Ált. a szabadban hevített kőlapon sütötték a lepényt, lepénykenyeret, lepénypalacsintát, ezek mellett gyakran halat, s más vékony szelet húst is. - Mo-on (Bodrogközben) a palacsintasütőben sült palacsintát is kövönsültnek mondják. A szabolcsi Rétközbe ugyancsak Zemplénből, Géresről kerül az a laposkő, melyen palacsintát, lapcsánkát, krumplilángost és halat sütnek. A követ udvaron v. a házban a szabad tűzhelyen kis katlanra rakják, és zsírral, hájjal kenik meg. - Erdélyben még 1930 k. is ált. volt. Így készült búzából, rozsból, esetleg kukoricából a „kőtt” tésztájú, néhol fűszerezett, v. vörös labodával (igen régi tápnövény), szilvával v. kapros ordával (édes juhtúró) töltött lepény. Parázsszénnel áthevítették, penetővel (lepegető, lepcsegtet) bezsírozták, majd ráöntötték a folyós tésztát, mely csakhamar mindkét oldalán pirosra sült. Neve: kőre lepcs, kőre lepcsent, kőre lepcsencs, köre leppencs, kőn sült. **

Bálint-Barna 1994:210.