Magyar Katolikus Lexikon > K > köpeny


köpeny (lat. pallium): hosszú, bő felsőkabát, vagy ujjatlan lepel. - Az ókori görögöknél és rómaiaknál hosszú, szögletes gyapjúkendő, melyet felsőruhaként terítettek magukra. Görögo-ban a fil-ok sajátos ruhadarabja volt, amit Rómában a gör. műveltség barátai viseltek. Adoptiónál v. törvényesítésnél az apa a ~e alá fogadta a gyermeket. Magasrangú személyek, főként asszonyok, üldözötteket vehettek ~ük alá, s ezzel kegyelmet kérhettek számukra. A 12-13. sz: a →legendákban jelenik meg a →Köpenyes Madonna. - A Szentírásban már az ősatyák viselték (Ter 9,23; 39,15; 49,11); a hadizsákmány része volt (Józs 7,21); prófétai öltözék (2Kir 13,14). - Ikgr. Az óker. műv-ben Jézust, az igaz bölcsesség tanítóját következetesen ~ben ábrázolják. A Szűzanyát az óker. képeken ugyancsak ~ben, de finomabb anyagból készültben láthatjuk. - A ker. műv-ben a ~ Mária és egyes sztek oltalmának jele: ~üket védően borítják a hívek fölé (→Köpenyes Madonna). A 13. sz-tól Szt Orsolya (Memling: Szt Orsolya-ereklyetartó, Brügge, S. Janshospitaal, 1489) és Ottilia, később más női sztek közbenjáró hatalmának is jelképe lett. A bölcsesség ~ével takarja be a 7 erényt (→négy sarkalatos erény, →hit, remény, szeretet), a fil. a →hét szabad művészetet. Attrib: Assisi Szt Ferenc (odaadta ~ét egy szegény lovagnak), Szt Márton tours-i pp. (egy koldussal osztotta meg). **

Kirschbaum IV:128. - Lipffert 1976:130.