Magyar Katolikus Lexikon > K > kölni Krisztus-köntös


kölni Krisztus-köntös: Legendája IV. Béla m. kir. (ur. 1235-70) feleségének szentéletű káplánjához fűződik, aki 33 évig keményen böjtölt és vezekelt. Egyszer álmában megjelent neki Isten angyala, s meghagyta, hogy készíttessen egy köntöst a kis Jézus számára. A pap kék selyem köntöskét varratott, és szentmise idején az oltárra helyezte. Az átváltozás szavai után az ostya a kis Jézus látható testévé változott és a köntösbe öltözött. A csoda kb. 3 órán át volt látható a pap számára, majd a köntöske ott maradt az oltáron. Amikor a csodáról a kirné, aki szintén részt vett a szentmisén, tudomást szerzett, azonnal nagy tiszteletben részesítette és a kir. kincstárba vitette a szt köntöst. - Évek múlva Béla kir-nak a Német Lovagrend nagymesterét kellett segítségül hívnia a pogányok elleni csatában. A győzelem után szabad választást engedett kincseiből, s a nagymester egyedül a köntöskét kérte jutalmul. Béla kir. nem akart a köntöstől megválni, de ígéretét sem akarta megszegni, ezért a köntös bal ujját levágta, s megtartotta magának, a nagyobb részt odaajándékozta. A nagymester szép ládikát készíttetett, és egyik hű szolgájával elküldte húgának, aki Kölnben apáca volt, de nem árulta el, mi van benne. A nagymester és a húga is meghalt már, amikor a legenda szerint kb. 150 év múlva (1412 k.) az →Aachent járó m. búcsúsok kérdezősködni kezdtek a szt ereklye után, melyet tudomásuk szerint a fehér apácák (domonkosok) klastromában őriztek. Hosszas keresgélés után megtalálták a szekrényt, mely öt lakattal volt lezárva. Amikor fölnyitották, ott volt a köntös, a bal ujja hiányzott. Azt ugyanis Béla kir. a leánya, (Szt) Margit kolostorának ajándékozta, s az ereklye a török időkben eltűnt. - A ~t a 7 évenként ismétlődő aacheni zarándoklataik során a m-ok nagy áhítattal tisztelték. Gyertyát ajánlottak föl, melyet bizonyos ünnepnapokon meggyújtottak tiszt-ére. A lecsorduló viaszt az apácák gondosan összegyűjtötték, s a legközelebbi zarándoklat alkalmával átadták a m. búcsúsoknak, akik szentelményként hozták magukkal haza. A ~t a 18. sz: még tisztelték, későbbi kultuszát azonban elsöpörte a felvilágosodás. - A ~ nem tévesztendő össze a Trierben tisztelt →Krisztus köntösével. **

Bálint 1989:108.