Magyar Katolikus Lexikon > K > kísértethit


kísértethit: I. Az ókori Mezopotámiában úgy vélték, hogy aki vízbe fulladt, lezuhant valahonnan, leánykorban v. szülés előtt halt meg, annak lelke az alvilágban (→holtak országa) nem lel nyugalmat. Ugyanezt a sorsot tulajdonították azoknak is, akiknek holttestét nem temették el, v. akiknél elmulasztották a →halottakról való gondoskodást (főként ha vizet nem adtak melléjük). Ezek az „elkeseredett” lelkek a földön bolyonganak, s az élőket betegségekkel és más bajokkal gyötrik. →Halottidézéssel, az alvilági istenek segítségül hívásával, mágikus cselekményekkel és vízöntéssel próbálták ezeket a lelkeket elnyugtatni. - II. A Szentírás a ~ről kifejezetten nem beszél, egyes szerzők azonban úgy vélik, hogy bizonyos izr. szokások a ~tel magyarázhatók. A holttest érintésének tilalma pl. (Lev 21,1.11; Szám 5,2; 19,11-22; Ag 2,13) annak a néphitnek megnyilatkozása lenne, hogy a halottakból ártó erő árad; a halott mellett a nyitott edények is tisztátalanná váltak, mert úgy hitték, hogy az alvilágtól félő lélek elbújik bennük (Szám 19,15); a siratással, a ruha megszaggatásával, a zsákba és hamuba üléssel, a haj lenyírásával és a bőr bevagdalásával felismerhetetlenné akarták tenni magukat, hogy a halott lelke meg ne támadja őket. A ~re támaszkodna a MTörv 21,22: a kivégzettet még az este beállta előtt el kell temetni, s a sír fölé összehordott nagy kőhalom is (Józs 7,26; 8,29; 2Sám 18,17), amellyel a halott lelkét be akarták zárni a sírba, ill. el akarták fedni a kiontott vért, hogy így a lélek bosszúját elkerüljék (Ter 37,26; Jób 16,18; 24,12; Iz 26,21; Ez 24,7). - Nincs kizárva, hogy az olyan cselekmények, mint pl. egy meggyilkolt ember holttestének kőhalom alá rejtése, kezdetben ~ből származtak, valójában azonban a belső megindultság erős megnyilvánulásai. Halottsiratást (→siratás) ui. pl. a halálesettől függetlenül is végeztek. A tisztátalansági törv-ek alapja az lehet, hogy a halált átoknak tekintették, a fölbomlás kezdetének, mely nem más, mint a káosz hatalmának megnyilvánulása a kozmosz életében. E szemléletmód főleg Ezekiel után terjedt el, aki azt, hogy a kir-okat Jeruzsálemen belül temették el, a tp. megszentségtelenítésének tartotta (43,7); ezzel ellentétes értelmű a Ter 50,1; 1Sám 25,1. Az ÓSz vallásosságában a ~ háttérbe szorul, mert pl. az éhínséget nem a Saul által megölt gibeoniták lelkei okozták, hanem maga Jahve bocsátotta a népre (2Sám 21,1); s nem a lélek bolyong a kiontott vér körül, hanem a vér kiált bosszúért az égbe mindaddig, amíg el nem takarják (Ter 37,26; Jób 16,18; Iz 26,21; Ez 24,7). **

BL:1001.