Magyar Katolikus Lexikon > K > kéziszerszám


kéziszerszám: fémből készült eszköz a →házimunka és a →kézműves mesterségek számára. - A Szentírás ~ra vonatkozó szavainak jelentését még nem sikerült egyértelműen meghatározni. A héb. garzen elsősorban a favágók szerszáma lehetett (MTörv 19,5; 20,19; Iz 10,15); de a kőfejtők, kőfaragók használta szerszámra, a csákányra is vonatkozhatott (a Siloe-feliratban 3x; 1Kir 6,7: inkább 'véső'). A vele rokon magzerah vasból volt, de formájára, rendeltetésére a szövegkörnyezetből nem lehet következtetni (2Sám 12,31). A kassil is favágók szerszáma lehetett (Zsolt 74,6). A kovács (Iz 44,12) és az ács ~a a maasad volt (Jer 10,3: bárd). Abimelek kardommal vágott le egy faágat (Bír 4,48;. Jer 46,22; Zsolt 74,5); de ez a kardom a földműveléshez használt ~ok között is szerepel (1Sám 13,20) az ét mellett. Az ét a ford-okban ált. 'ekevas', melyet a messiási korban a kardokból kovácsolnak (vö. Iz 2,4; Mik 4,3; Jo 4,10); de a 2Kir 6,5: a szó (ha nem romlott a szöveg) inkább 'balta, fejsze' jelentésű, feje lecsúszhatott a nyeléről (MTörv 19,5; 2Kir 6,5). A héb. madert a hegyoldal megműveléséhez használták (Iz 7,25: kapa). - Az ÚSz-ben az aksziné a 'fejsze' (a fák gyökerén: Mt 3,10; Lk 3,9). - Fegyverként a bárd v. szekerce nem szerepel, az említett kifejezések mindig ~ra utalnak. A szerszámoknak rendszerint fanyelük volt, s ez nem maradt fenn; egyszerű balta- ill. fejszefejek a középső bronzkortól kerültek elő. Izr-ben főleg olyan vasbaltát ill. fejszét használtak, melynek két éle volt; az egyik párhuzamos a nyéllel, a másik rá merőleges. - III. Egy Ugaritban felszínre került kapa felirata szerint 'a főpap kapája'; a lelet segítségül szolgált az ugariti alfabetikus →ékírás megfejtéséhez. **

BL:971.

az aláhúzott nem került be