Magyar Katolikus Lexikon > K > két kard


két kard: a Szentírás szavaiban gyökerező, vitatott tartalmú jelkép. - Szt Lukács elb-e szerint az utolsó vacsora végén Jézus megkérdezte apostolait: „Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben? Semmiben - felelték. Most azonban - folytatta - akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját és vegyen rajta kardot. Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: »A gonosztevők közé számították«. Sorsom beteljesedik. Uram - mondták -, nézd, van itt két kard! Erre csak annyit mondott: »Elég.«” (22,32-38). - I. Szt Geláz p. (ur. 492-496) óta a ~ a világi (királyi) és az egyházi hatalom jelképe. Ezek viszonyát magyarázza a →két kard-elmélet. - Ikgr. A 9-15. sz. műv-ében az Utolsó ítélet-képeken Krisztus szájából ~ jön elő. A Jel 1,16 kétélű kardját Nagy Szt Albert a jutalmazás és büntetés hatalmaként értelmezte. Később a jobb oldali kard a kegyelemé, a bal oldali a kárhozaté lett. A szimmetriát kedvelő műv. e magyarázatot ábrázolta. Később a kegyelem kardját liliommal helyettesítették. **

Kirschbaum II:136.