Magyar Katolikus Lexikon > K > képátültetés


képátültetés: a →restaurálás egyik eljárása: a festékréteg és az →alapozás, vagy csak az előbbi áthelyezése új →festőalapra. - 1. A vászon alapú festmények átültetése az ún. rantoálás (a fr. rentoiler, 'új vászonra felhúz' szóból): az elkorhadt régi vásznat teljesen lefejtik az alapozásról. Ezt a nagyon kockázatos eljárást a 18-19. sz: gyakran alkalmazták. Mivel az ilyen esetek legtöbbször →dublírozással megoldhatók, ma már szinte teljesen kiment a restaurátori gyakorlatból. - 2. Fatábla alapú festmények esetében a ~t az indokolja, hogy a rovarrágott, szivacsos fa már nem képes tartó szerepét ellátni, de oka lehet a festék és az alapozásréteg különlegesen makacs →fölhólyagzása is. - Kétféle válfaja van: a) teljes ~: a fa maradéktalan eltávolítása a festmény alapozásáig; b) részleges ~: a fa 1-2 mm-es réteggé vékonyítása (→parkettázás). A 19. sz: Fro-ban a fatábláról leválasztott festményeket többnyire vászonra ültették át. Később már tudatosan törekedtek a fölületi jelleg megtartására, ezért az eredetivel azonos új hordozót választottak. A 20. sz. óta használják erre a célra a szendvics szerkezetű, furnérlapokból és balsafa lécekből összeállított ún. panelt, amelyet a légnedvesség változása alig befolyásol. - A ~ napjainkban egyre inkább veszít jelentőségéből. Ennek oka egyrészt a →műtárgy anyagának tiszteletben tartása, másrészt a legtöbb esetben fölösleges a nagy kockázat vállalása, mert légkondicionált környezettel, konzerválóanyagokkal a műtárgy léte biztonságosan meghosszabbítható. G.K.

Velledits 1981. - Nicolaus 1986.