Magyar Katolikus Lexikon > K > kényszer


kényszer: a személy akaratának és cselekedetének megváltoztatására irányuló erős lelki vagy fizikai hatás (→erőszak). - Az ellenállhatatlan ~ kiiktatja az akarat működését a cselekvésből, tehát az →emberi cselekedet (actus humanus) létrejöttének megakadályozója. Hatása alatt a jogcselekmény meg nem történtnek számít (125.k. 1.§). A ~ a házasságkötést érvénytelenítő akarati hiányosság: →kényszer és félelem, →erkölcsi felelősség. - A ~ minden formáját kerülni kell a lelkivezetésben, misszionálásban. Az evangelizáció eszköze nem lehet más, csak a hiteles ker. élet tanúsága, az igazság szabatos, egyszerű szavakkal és példával való megmutatása és a személy →emberi méltóságának tisztelete. A megtérés mindig Isten ajándéka és műve, az ember csak segítheti, ill. a ~rel akadályozhatja e kegyelem befogadását. - Az okt-ban és nevelésben (családban) az okos, körültekintő, a gyermek egyéniségére figyelő kényszerítésnek lehet szerepe, de sohasem szabad megfeledkezni arról, mekkora kárt okozhat e téren is a tévedés. - A 20. sz: a ~nek a korábbinál veszedelmesebb formái jelentek meg részben az elmeintézeti és más orvosi kezelésekkel (agymosás), részben a (főként fiatalkorúak között) szándékosan kialakított →drogfüggőséggel. A ~ rejtett, manipulatív formája a gondolkodás befolyásolása az igazság elhallgatásával, torzításával, a kulturális, szellemi, ízlésbeli értékek kizárólagos meghatározásával, a fogyasztói szemlélet erőszakos terjesztésével. A multinacionális hálózatok terjedése, a globalizációs folyamatok az élet mindennapi szokásaira is ~rel hatnak. **