Magyar Katolikus Lexikon > K > kén


kén: sárga, gyúlékony, kristályos, nagyon mérgező elem. - Kék lánggal ég. Hevítve először sárga folyadék, majd 220 C° körül fekete, viszkózus állagú. A természetben kialudt vulkánok közelében található. Füstje rendkívüli kellemetlen, fojtó hatású. - A Jordán völgyében ősidőktől ismertek ~es forrásokat (a legismertebbek el-Hammi a Jarmuknál, valamint a Tibériás forrásai) és ~lerakódásokat; ilyenre céloz Iz 34,9: Edom termékeny talaja ~né változik; MTörv 29,22; Jób 18,15; Zsolt 11,7. A Ter 19,24 ~köves tüzes esőnek tulajdonítja Szodoma és Gomorra pusztulását; vö. MTörv 29,22. Ezért szerepel a ~ eszkat. szövegekben is (Iz 30,33: az Úr lehelete mint ~köves folyam tűzbe borítja Asszíriát; Ez 38,22: Jahve tüzet és ~t zúdít Gógra; Jel 9,17: az apokaliptikus lovak szájából tűz, füst, ~kő csapott ki János látomásában). **

BL:941.