Magyar Katolikus Lexikon > K > kék


kék: a színkép törékenyebb, az ibolya és a zöld közötti árnyalata (→szín). - A term-ben az égbolt színe, mely az átlátszóság, a nyugalom, a tartósság hatását kelti, ezért a ~ végtelenség, a mennyország, az isteni természet szimbóluma lett. A vörös és a sárga mellett a 3 alapszín egyike a címertanban is. - Az ÓSz kultikus színei között az isteni kinyilatkoztatás, a törv., a tanúság színe (ezért viseltek a papok ~ felsőruhát). A ruhaszínek szimbolikájában a kir. →bíborral és a →fehérrel azonos tartalmú. - Az ikgr-ban Jézus isteni és emberi természetének jele a ~ és zöld, ill. a ~ és fehér (lübecki v. hamburgi mester [1500. k.] Szt Kristóf-képén a kis Jézus ruhája, Ker. Múz.). Két másik színnel (ált. zöld és piros) együtt a ~ a Szentháromság jele. Az Atyaisten ~ v. bíbor~ ruhát, a föltámadás után Krisztus a kora gótikus műv-ben ég~ köpenyt, a kk-ban legtöbbször piros köntöst és ~ felsőruhát visel. Angyalok ~ színe (ill. az, hogy az ég ~ szférájában vannak) földi légkörhöz tartozásuk, ritkábban bukottságuk jele. - Mária köpenye ált. ~ (alatta piros v. fehér ruha), ami istenanyaságára utal. A pünkösdi képeken az özvegyek ruhája (fekete helyett) mély~. Az erények közül a ~ az →igazság és a →hűség jele. - Az antoniták fekete köpenyükön ~ T-keresztet viseltek. A →Szeretet Misszionáriusainak ruhája ~ szegélyű, ami szerz. elkötelezettségük mellett Mária iránti szeretetüknek is jele (→Teréz anya). **

Lipffert 1976:87. - Sachs 1980:130. - KML 1986:294.

kékcédulás választások, 1947. aug. 31.: a →Magyar Kommunista Párt hatalomátvételét előkészítő csalássorozat az országgyűlési választás eredményének meghamisítása érdekében. - Azoknak a szavazóknak, akik előreláthatóan valamilyen okból nem tudtak a lakóhelyükön szavazni, kék színű választási igazolványt készítettek, mellyel bárhol szavazhattak. Nyomdászok értesítették a Szocdem. Párt vezetőségét, hogy a választási nyomtatványokat készítő Állami Nyomdában 500 ezer kék színű választási igazolványt készítettek (közönséges papírra, a legtöbb nyomdában használt betűkkel), s azokat a Belügymin-ba szállították, azon ürüggyel, hogy az igazolványt olyan választóknak kézbesítik, akik nem a lakóhelyükön szavaznak. A választókat néhány héttel a választás előtt írták össze, túlzott volt annak föltételezése, hogy ilyen sokan nem a lakhelyükön fognak szavazni. A komm. és a szocdem. párt egyeztetése után az utóbbi 45 ezer kék cédulát kapott (melyeket Bőhm Vilmos szerint a választások befejeztéig páncélszekrénybe zártak). - A ~at a komm. terror által megfélemlített légkörben rendezték meg a megtévesztés minden eszközét igénybevéve: pl. tudtuk nélkül vették föl az MKP, ill. az SZDP képviselőjelölt-listájára Szittyay Dénes bakonykúti lelkészt, Sebella István nyírbélteki és Végseő György pátyodi g.k. lelkészeket; ezreket töröltek a választási listákról, v. napokkal a választás előtt őrizetbe vették őket; a kék cédulák komm. birtokosai híveiket teherautókon szavazóhelyről szavazóhelyre szállították, előfordult, hogy egy-egy körzetben többen szavaztak, mint ahány szavazásra jogosult helybenlakó volt; a választási törv. szerint a választási biz-okban valamennyi pártot bizalmiak képviselték, de ahol az elnök komm. volt, ott gyakran olyanok sem szavazhattak, akiket fölvettek a választói jegyzékbe. - Az 500 ezer kék cédulából bevallottan 60 ezret, valójában legkevesebb 300 ezer db-ot használtak föl. Az 5.293.987 szavazásra jogosított közül 4.998.338 fő szavazott: 1.113.050 fő (22,27%) a MKP-ra; 820.453 fő (16,41%) a Demokrata Néppártra; 769.763 fő (15,4%) a Független Kisgazdapártra; 744.641 fő (14,9%) a Szocdem. Pártra; 670.547 fő (13,42%) a M. Függetlenségi Pártra; 415.465 fő (8,31%) a Nemz. Parasztpártra; 260.420 fő (5,21%) a Független M. Demokrata Pártra; 84.169 fő (1,68%) a M. Radikális Pártra; 69.536 (1,39%) a Keresztény Női Táborra; 50.594 fő (1,01%) a Polg. Dem. Pártra. - A baloldali választási szövetség a közvéleménykutatók által VIII. elején jósolt 77-80% helyett, 3.042.919 „szavazattal” 60,9%-ot ért el, a jobboldali polg. ellenzék a jósolt 20-23% helyett a körülmények (erőszak és megfélemlítés, kék cédulák) ellenére 1.820.596 szavazatot, 36,2%-ot szerzett. 88

Vida István: A Független Kisgazdapárt pol-ja 1944-1947. Bp., 1976:327. - Csonka Emil: A forr. oknyomozó tört. 1945-1956. München, 1981:122. (A pártok likvidálása - az összeesküvési per) - Bőhm Vilmos: Másodszor emigrációban... Uo., 1990:132. (Választási hadjárat a népi demokrácia módszereivel) - Balogh-Gergely I:266.