Magyar Katolikus Lexikon > K > káposzta


káposzta (lat. brassica oleracea): élelem és takarmánynövény. Fajtái: kel-, vörös~, bimbóskel; a ~ból nemesítették a karalábét, karfiolt és spárgakelt. - A fejes ~ jól tárolható, savanyítható, a m. nép táplálkozásában vetekszik a burgonyával. Jóformán mindenütt termesztik, s sokféle ételt készítenek belőle. Készítésmódjai közül néhány magyar eredetiségű: takartos v. töltött ~: apróra vagdalt húsból, valamilyen kásából és savanyú~ból készül. A vagdalt disznóhúst és a kását összekeverik, ~levélbe göngyölik, s gyalult savanyú~ban megfőzik. Erdélyben a tölteléket kora tavasszal marti lapuba, később, nyár elején gyenge szőlőlevélbe takarják. A palócok a jókora töltelékeket vászonrongyba göngyölgetve főzik. A Székelyföldön a takartot ill. tölteléket dalmának, az Alföldön szármának (szármánt) hívják. Mindkettő oszmán név, ami arra mutat, hogy a bundába takart töltelék készítését alkalmasint a törökök honosították meg nálunk. A kaporral, tejfellel fűszerezett ~ban zsíros húst, szalonnát, füstölt ázalékot szokás főzni. „Akkor ~ a ~, ha a disznó beledöglik”, tartja a közmondás. Vannak rakott ~k is. A lucskos ~ savanyított ~fejből fő. Cikkelyesre vagdalják, s híg rántással főzik. Fatányérossal, azaz rostélyon sült pecsenyével eszik. Szokták csomborral, kaporral is fűszerezni. Rétegesen füstölthúst, marhahúst, szalonnát s disznóhúst raknak bele, s tejfeles eresztékkel savanyúan főzik. Nehéz étel a hajdú~ is. Rétegesen rakott ~ból, füstöltszalonnából, sülthúsból, kolbászból paprikásan, tejfelesen készítik, lábasban megsütik. A kolozsvári ~ is rétegesen rakott ~ból, rizsből, kolbászból és szalonnából készül, de nem pörkölik, hanem fazékban párolják. A székelygulyás nem székely eredetű, apróra vágott hússal főtt gyalult ~. Kedvelt eledel volt a csíkos (csíkhallal főzött) ~ is. - A →jeles napok között Orsolya, X. 21. a ~ betakarításának kezdőnapja. **

MN I:72. - MNL III:39.