kánoni méltányosság (lat. aequitas canonica): az egyedi esetekben történő jogalkalmazás alapelve, mely szerint az elöljáró jobban ügyel a jogszabály szellemére, mint betűjére, s az igazságosságot emberségesen, vallásos lelkülettel és szeretettel keresi, egyszerre szem előtt tartva az egyházi közösség természetfölötti célját és az egyes hívők üdvösségét (vö. VI. Pál, Alloc., 1973. II. 8: AAS 65, 1973, 95-103). E.P.

Erdő 1991:76. - Vigilia 1993:117. (Erdő Péter: Méltányosság a mai egyházjogban) - NDDC 1993:447. (Urrutia, Francisco J.: Equità canonica)