Magyar Katolikus Lexikon > K > Krisztus sebei


Krisztus sebei, Szent Sebek: a →keresztrefeszítéskor a szegek nyomai, ill. az oldalseb, melyet a lándzsa ütött, átverve Jézus szívét. - A föltámadás után ~ a tanítványok számára igazolták, hogy Ő az, akit megfesztítettek, s aki testében föltámadott (Jn 20,20-27). A föltámadt testben ~ nem fájdalmas sebek, hanem győzelmének jelei (a szentek szóhasználatában: ékszerek). Mivel Jézus a keresztrefeszítést az Atya iránti engedelmességből és az emberek szeretetéből vállalta, ~ a hívők ájtatosságának is tárgyai lettek: úgy tisztelik őket, mint a szeretet jeleit és a megváltás eszközeit. A kk-ban a tisztelet terjesztésére jámbor társulatok is alakultak. A 20. sz: →Chambon Mária Márta nyomán megerősödött a ~ tisztelete (→Szent Sebek olvasója). - ~ megjelenhetnek emberek (pl. Assisi Szt Ferenc, Szt Gemma, Pio atya) testén is (→stigma). Az Egyh. azonban ezen sebek, ill. az illető személy életszentségének hitelességét nagyon alaposan kivizsgálja. G.F.

LThK X:1249.