Kotnár, Kutnár (Cotnari, Iași m., Moldva, Ro.): egykori város, 2000: község Jászvásártól (Iași) ÉNy-ra, Szépváros (Târgu Frumos) és Hârlău között, a Bahlui patak völgyében, annak jobb oldalán. - Nevét a hagyomány szerint a moldvai szőlők első ültetőjéről, a szász Guttnarról kapta. Elképzelhető, hogy a Moldvai Fejedelemség alapítása előtt keletkezett, más források szerint a 15. sz. elején, huszita szászok létesítették. Az írások először 1448: említik, a 15-16. sz: Moldva vezető városa, számos, a vajda mellett főhivatalt viselő emberrel. A moldvai vajdák írnokaikat előszeretettel választották a ~iak közül, mert a ~i isk-ban tanították a lat., ném. és m. nyelvet. A huszitizmus követői körében később, a 16-17. sz: más prot. tanok is gyökeret vertek, amivel az egyre inkább idegen nyelvű kat. hittérítők csak nehezen tudtak szembeszállni. 1630: már csak 1 kat. pap volt ~on. Angelus de Sonnio és Paul Bonnici kat. hitre térítették a ~i lutheránusokat. A lakosság „teljes megtérése” 1631. VII. 28: történt, az „engedelmességi okiratot” 12 városi tanácstag és a városbíró írta alá. A kat. hitre állás hangsúlyozására 1642. XI. 2: zsinatot tartottak ~on. - A kat. vallásra térés azonban sok esetben formális volt, mert „a kutnáriak lutheránus módon éltek, pénteken és szombaton húst ettek, papjaik Magyarországról jöttek és házasok voltak”. A 17. sz. végén lakossága a hadak pusztításai elől Erdélybe és Lengyo-ba menekült, tp-ai elpusztultak. A 18. sz: újraéledt ~ lakossága, 1790: innen települt Horleșt magyar lakosságának egy része. - A kat-sá lett szászok éppen úgy nem gyakorolhatták anyanyelven vallásukat, mint a magyarok. Hiába, hogy „számszerint többen vannak a magyarok, de vagyon és tekintély dolgában a szászok előbb vannak” (Bandinus). 1631: a ~i öregek olyan papot kértek, aki tud m-ul és ném-ül. A 18. sz: az egykori szász településen már szinte kizárólag magyarok laktak, a 19. sz: azonban már csak az újonnan betelepültek beszéltek magyarul, noha a kat-okat unguroknak nevezték. 1957: néhány 70 esztendőn felüli ember törve még beszélt magyarul, sziszegő tájszólásban. - Plébániáját 1599: alapították. 1761: Răchiteni, 1770: Horlești, 1814: Halaucești, 1844: Botoșani, 1851: Hălăucești, 1902: Butea, 1930: Miclăușeni filiája. 1842-43, és az 1850-es években néhány évre, majd a 20. sz. végén ismét pléb. - 14. sz. Nagyboldogasszony kőtp-át vsz. Margareta Musat (Losonczi Margit) fejed-asszony alapította, 1681: leégett, de hamarosan rendbehozták. (1741: már így írnak róla: „a szépek között is a legszebb”.) 1873: újra leégett, romjai 2000: is láthatók. A 17. sz: épült két kisebb, Szt Orbán- és Szt Lőrinc-tp., 1681: ezek is leégtek. Mai Szt Kereszt felmagasztalása-tp-a 1985: épült. - Filiái 1999: Belcești, Iosupeni, Hârlău, Deleni. - Első ismert plnosa a még erősen prot. életvitelű, erdélyi származású Gevert Dániel, aki elvett egy özvegyasszonyt, s csak Quirini pp. intésére küldte el magától. További plébánosai: 1604: Demuth Lőrinc, 1624: Péter Gábor, 1631: Paulo Bonicci, 1646: Grossul György, 1647: Altsner Valentinus, 1651: Simoneda Veglia, 1652: Désy Márton, 1659: Jacobus Labenta, 1660: Johannes Baptista Berkuce, 1680 k. Peter Wolf, 1693: Antonio Rossi; 1985: Anton Bisoc, 1990: Iosif Gherghel. - Lakói 1599: 198; 1641: 497; 1646: 276 r.k.; 1670: 400 r.k.; 1744: 80 kat. család; 1842: 204; 1851: 184; 1858: 302 r.k., össz. 551; 1868: 300 r.k.; 1899: 214 r.k.; 1902: 301 r.k.; 1930: 218 r.k., össz. 884 (magyar nemzetiségű 58); 1985: 734 r.k.; 1992: 294 r.k., 1307 g.kel., 6 egyéb vall, össz. 1607. H.P.

Timon 1735:585. - Néprajzi Látóhatár 1994:40. (Gunda Béla: A moldvai m-ok eredete) - Gabor 1995:78. - Ráday Gyűjt. Évkv-e. Bp., 1999:165. (Halász Péter: A prot. vallások szerepe a moldvai m-ok életében)