Magyar Katolikus Lexikon > K > Komárom vármegye


Komárom vármegye, 11. sz.-1923., 1938.-1945. ápr.: közigazgatási terület Magyarországon a Duna mindkét partján. - É-on Pozsony, Nyitra és Bars, K-en Esztergom és Fejér, D-en Fejér és Veszprém, Ny-on Győr és Pozsony vm. határolta. Fő folyói a Duna, a Nyitra, a Vág és a Zsitva. Természeti adottságait tekintve ÉK-felé a Törzsök vonulata, DK-en a Rögösnek nevezett Gerecse és Vértes, D-en a Bakony nyúlványai, Ny-ÉNy-on a Kisalföld síksága, a Vágköz, a Csallóköz K-i, ~hez tartozó része található. - Ter-én bukkantak rá az ember megtelepedésének legkorábbi ismert hazai emlékére, a vértesszőlősi lelőhelyre. A Duna és a Nyitra folyók mente a kőkortól lakott. A kelták közül ~ D-i részét az azalok, K-i részét az eraviscusok szállták meg. Az 1913: föltárt környei leletből 3 kocsi maradványa eraviscus eredetű. A keltákat a Kr. u. 1. sz: rómaiak hódították meg, ekkor ~ dunántúli része lakott, Pannonia Superior tart. része, a Duna mindkét partján róm. őrhelyekkel. A Duna mentén az avarok is letelepedtek, amit lovas sírleletek és avar sáncok igazolnak. Honfoglaló őseink közül 896-900: Komárom vidékét Lehel (Lél) törzse szállta meg. Árpád vezér átkelt a Vértesen, és Bánhida környékén 900 k. szétverte a szlávokat (emlékét őrzi a Turul-szobor), akiket szolgáló népként életben hagytak. Őseink korai megtelepedését a szállásbirtokok helynevei (pl. Ete, Kamocsa, Kürt, Megyer, Ócsa, Szemere, Tarján stb.) s a csépi, füzitői, nemesócsai, neszmélyi stb. honfoglaláskori leletek jelzik. Kezdetben az Igmánd nemzetség (Igmánd), Koppán (Csallóköz), a Csák, a Szemere, a Szák (Kisbér), a Csolt (Csanak) és a Miskolc nemzetség (Tata) birtokolta földjét. Udvard környékén besenyők, 1241 u. a Zsitva mentén kunok, Kurtakeszi, Örs környékén ném-ek telepedtek le. ~ törzsterülete IV. Béla (ur. 1235-70) idején alakult ki, élén a vm. előkelő nemzetségeinek tagjaival, a főispánnal, az alispánnal s a 4 szolgabíróval. Az egyházszervezéskor szerepet játszott a Duna mint választóvonal, É-i része az esztergomi érsséghez (Csicsó, Ekecs, Ekel, Érseklél, Gúta, Izsa, Keszegfalva, Komárom, Nagy-Megyer, Csúz, Jászfalu, Kolta, Szent-Péter, Kurtakeszi, Kürt, Ógyalla, Perbete, Szemere, Udvard, Bajcs, Naszvad, Szimő, Héreg, Szomor, Tardos, Tarján), a D-i része a győri ppség komáromi főespségéhez (Alsógalla, Bánhida, Tata, Ács, Aszár, Bana, Bábolna, Bokod, Császár, Dad, Dunaalmás, Felsőgalla, Gesztes, Kisbér, Kocs, Kecskéd, Kisbér, Környe, Mocsa, Nagyigmánd, Ószőny, Szend, Szomód, Szőllős, Tata, Tolna, Vértessomló) s a pannonhalmi apát joghatósága alá tartozott. Legfontosabb alapításai: Koppánmonostora, a vértesszentkereszti és a Szt Pálról nev. tatai bencés apátság. -

A 12. sz. végén kb. 30-40 ezer lakosa volt. Legrégibb lakott helye Komárom (1037: Camarin), I. (Szt) István kir. (ur. 1000-38) vásár- és vámjövedelmét a bakonybéli apátságnak adományozta. 1000 k. Tatán Deodát gr. Szt Péterről nev. bencés apátságot alapított, mely körül város fejlődött. Komárom városnak IV. Béla 1261-ben, I. Károly (ur. 1307-42) 1331-ben és V. (Habsburg) László (ur. 1453-57) adott kiváltságokat. Várát (Castrum Kamarn 1218, Komaron 1245) Ketel fia Alap-Tolma építtette, 1241: a →tatárdúláskor bevehetetlen volt, kirnéi, majd kir. vár, 1332-ig 32 tartozéka mutatható ki. I. Károly Komárom várát és tartozékait Tamás esztergomi érs-nek adományozta. ~ben 1332-ig 161 helységnév található. Az esztergomi érs. ~ legnagyobb egyh. birtokosa, a 36-38 birtok(rész) a 15. sz: 20-22 helység birtokát jelenti. Érseklélen található →egyházi nemeseinek széke. A pannonhalmi bencés apátság 15, a nyitrai pp. 3 (pl. Zsitvatőn), a nyitrai kápt. 2, a győri pp. és kápt. 1-1 faluban (rész)birtokos. 1332/34: a →pápai tizedjegyzékben csak É-i részéből, a komáromi főespségből, a budai és a fehérvári főespségből össz. 17 helységéről találhatók hiányos adatok (Komárom és Tata is hiányzik). Lakossága a hely-, személy- és víznevekből ítélve magyar. ~ főispánja, Zámbó Miklós hívta Mo-ra II. (Kis) Károlyt (ur. 1386-97). Egyh. birtokosai közül a 14. sz: 36-38, a 15. sz: 20-22 helység ura (egészen v. részben) az esztergomi érs. (a Duna balpartján Hetény és Mocs, Komárom város környékén Nándor [Lándor], Gadóc és Örs, É-ra Udvard, Martos Imely, Perbete, Naszvad, Anyala, Gug, Szimő, Guta, Komáromtól Ny-ra Tany [város], Érseklél [az egyh. nemesek székhelye], a pannonhalmi bencéseké Almás Füzegtő (Füzitő), Tömörd, Dinnye, a Duna balpartján Füss (egyh. nemesei székhelye), Csicsó, Ásvántő, a nyitrai pp-é Zitvatő, a nyitrai kápt-nak 2, a győri pp-nek és kápt-nak 1-1 faluban voltak jelentősebb birtokai. - Mohács után Komárom és Tata városa I. (Habsburg) Ferdinándot (ur. 1526-64) támogatta. I. (Szapolyai) János (ur. 1526-40) szöv-ében a tör. 1529: megszállta Tata és Gesztes várát (Tata ném. őrsége megszökött a török elől) Komárom végvárként a m-tör. összecsapások egyik kiindulópontja. - 1562 őszétől 1563. I-i meneküléséig Komáromban prédikált és nyomdászkodott a reformátor →Huszár Gál. A 16. sz. végén ~ lakóinak többsége prot., a komáromi espségben 9 plnos élt, a bencések elvesztették Koppánmonostorát, a tatai apátságot, a ferencesek Kassára és Szécsénybe menekültek. 1606. VI. 23: a →bécsi békével ~ a kir. uralma alá került, a XI. 11-i →zsitvatoroki béke után ~ 36 faluja fizetett adót a tör-nek. Komárom és Tata idegen várkapitányainak sanyargatásai miatt a prot. m-ok csatlakoztak Bethlen Gábor erdélyi fejed. (ur. 1613-29) hajdúihoz, akik 1622: Komárom várát nem tudták bevenni, de a város leégett, s 1623: az egész Csallóközt elfoglalták. 1644: járvány tizedelte lakosságából a tör. 300 embert hurcolt rabságba. - Forgách Ferenc (1607-15) és Pázmány Péter (1616-37) esztergomi érs-ek idején fokozatosan megváltozott a kat-ok helyzete. 1654 k. Komáromban az ev. tp-ot átalakítva megtelepedtek a jezsuiták, akik koll-ot is építettek, gimn-uk a 17. sz. legnevesebb isk-ja volt. Komáromban ismét kat. pap misézett, s a kat-ok egymás után szerezték vissza tp-aikat. A pozsonyi rendkívüli bíróság ~ 40 ref. prédikátorát idézte meg, és 1674. III. 5: legtöbbjüket gályarabságra ítélte. A ref. tp-okat elvették, a prédikátorokat elkergették. 1683. X. 12: a párkányi győzelem végleg megszabadította ~t a töröktől. -

A hódoltság alatt kicserélődött a vm. birtokos nemessége, a 17. sz: az Esterházyak 10, a Csákyak 8, az Apponyiak 7, a Pongráczok 3, a bedegi Nyáryak 7, a Nádasdyak 4, a Szapáryak 3 falu birtokosai lettek. Az elvesztett ktorok közül a bencések csak Tömördöt tudták visszaszerezni, Koppánmonostorát és az Esterházyak birtokába került Tatát nem. - A császári adók sanyargatásait megelégelve ~ népe Esterházy Antal főispánnal együtt Rákóczi zászlaja alá állott, Ocskay László, majd Bottyán János huszárai uralták. 1705 nyarán Tatát is elfoglalták, mely a dunántúli kuruc hadjárat kiindulópontja lett. 1706: ~ nagyobb része a kurucoké. 1708. VIII. 3: a trencséni vereség, 1709: Bottyán János halála, 1710: Érsekújvár eleste után a császáriak berendezkedtek ~ben. Az 1715-i összeíráskor ~ben mindössze 2181 család lakott (2005 m., a többi ném., tót, rác, olasz; Komárom városában 719, ebből 657 m.), 1720: 2101 (Komáromban 932, ebből 777 m., 367 iparos, 58 keresk.) háztartást találtak. - A hódoltság megszűntével (újjá)szervezett, az esztergomi főegyhm-hez tartozott plébániái: 1605, (1626): Komárom, 1634: Guta, Naszvad, 1655: Perbete, 1662: Szentpéter, 1677: Csicsó, 1681: Nagymegyer, 1698: Udvard, 1703: Csuz, 1714: Kürt, 1719: Szimő, 1721: Izsa, 1723: Héreg, 1725: Szemere, 1736: Jászfalu, 1754: Kurtakeszi, 1756: Tarján, 1763: Keszegfalva, 1764: Szomor, Tardos, 1773: Ógyalla, 1780: Kolta, 1787: Érseklél, 1790: Ekecs, 1816: Ekel, 1876: Bajos; a győri egyházmegye kisbéri alespségében 1700: Mocsa, 1722: Kisbér, 1724: Császár, Nagyigmánd, 1741: Ószőny, 1748: Dad, 1751: Ács, 1748: Kocs, 1772: Szend, 1785: Bana, 1803: Ászár, 1870: Bokod, 1881: Bábolna, a tatai alespségben 1635: Bánhida, 1690: Tata, 1715: Dunaalmás, 1742: Felsőgalla, Tolna, 1746: Környe, 1750: Kecskéd, 1763: Szomód, 1800: Alsógalla, 1866: Szőlős, 1887: Vértessomló. - A Komáromban megtelepedett ferencesek 1677: építettek rházat és Angyalok Királynéja-tp-ot, 1809: a rházat kórházzá alakították, ekkor a r. a Csallóközbe költözött. A 18. sz. elején megtelepedett →kamalduliak a majki pusztát kapták adományként, s éltek ott 1782-i föloszlatásukig (→majki remeteség). 1744: Esterházy József gr. a kapuc-oknak építtetett rházat Tatán, ahol Esterházy Miklós gr. támogatásával a piar-k is otthont kaptak. A rház mellé 1765: gimn-ot építettek (az 1948-i államosításig létezett), mely 400 tanulót fogadott be, 1767-től bentlakókat is fölvettek. - 1781. X. 25: a →türelmi rendelettel engedélyezték ref. tp-ok építését. Komáromban a ref-ok nemcsak tp-ot, hanem 1794: koll-ot is alapítottak. A Komáromban 1550 óta létező ev. vallásúak tp-uk 1672-i elvesztése után 1763: deszka-, 1795: kőtp-ot építettek. - Esterházy József főispán, a tatai hitbizomány megalapítója Tata körüli birtokaira elzászi ném-eket, az esztergomi érsség és kápt. 1730-46: Alsógallára, Agostyánba, Bajra, Dunaszentmiklósra, Felsőgallára, Kecskédre, Környére, Tarjánba, Vértessomlóra és Vértestolnára ném-eket, Bánhidára, Bokodra, Oroszlányra és Vértesszőllősre tótokat telepített. Szomódra vegyesen kerültek. A telepítésekkel növekedett a lélekszám a megváltozott nemzetiségi összetételű ~ben. Komárom városának függését a várparancsnokoktól Mária Terézia (ur. 1740-80) 1745: szüntette meg. Az 1763. VII. 18-i földrengéskor 7 tp., 279 lakóház és 63 ember elpusztult, 102-en megsebesültek, 785 épület megrongálódott; a kár 160.465 Ft 35 dénár. 1767: tűzvész, 1783: földrengés pusztította Komáromot. - II. József (ur. 1780-90) országot fölmérő rendelete elleni eredménytelen tiltakozás után a nemesek házait zöldre festett N betűvel jelölték meg. Mo. 10 ker-re osztásakor ~t a győri kerületbe sorolták. Az 1784-i népszámláláskor ~nek 110 települése volt. Komárom sz. kir. városban (1422 házban 11.970 fő, közülük 61 pap), Gúta (az esztergomi érs. birtoka, 3488 lakossal), Nagymegyer (1586 fővel), Tata (3717 fővel), Tóváros (3015 fővel), Váralja (592 fővel) mezővárosokban, 90 községében és 14 lakott pusztáján össz. 13.023 házban, 19.051 családban 91.793 fő (közülük 115 pap) élt. -

A napóleoni háborúban a fölkelt nemesség lovassága Tolna vm-vel alkotott egy ezredet, melyet a fr-k 1809. VI. 14: a győri csatában szétvertek, de amely később Ácsnál szétugrasztott egy fr. előörsöt. A VII. 12-i znaimi fegyverszünet után I. Ferenc kir. (ur. 1792-1835) József főhg. nádorral (1796-1847) együtt Tatára vonult vissza, ott írta alá a →schönbrunni békét. ~ 1848 e. csallóközi, gesztesi, tatai és udvardi járásra oszlott. 1813: Komárom sz. kir. városban, 5 mezővárosban, 82 faluban 111.156 fő lakta, ebből 9382 nemes, 62.256 r.k., 31.000 ref., 7480 ev., 190 g.kel., 2100 izr. 1828: székhelyén, Komárom sz. kir. városon kívül (1156 házban 17.782 fő) 6 mezővárosában, 84 falujában és 103 pusztáján 132.281 lakos élt. - 1848. VIII. 24: ~ közgyűlésén 190 ezer Ft-ot szavaztak meg honvédelemre. Az XII. 16-i nagyszombati vereség után Guyon Richárd (1813-56) ezr. Komáromba húzódott vissza, XII. 28-i Bábolna melletti veresége után Görgey Artúr (1818-1916) hátrált meg Windischgrätz elől, a császáriak megszállták ~t, Komáromot körülzárták, 1849. III. 19-IV. 22: ostromolták, Damjanich és honvédeink IV. 19-i nagysallói győzelmük után IV. 22: szabadították föl. Az orosz beavatkozás után a megosztott honvédsereggel szemben számában és fegyverzetében többszörös fölényben lévő ellenség sikereit VI. 16: Sempténél, VI. 20: Perednél sem sikerült megakadályozni. A túlerő győzött VII. 2: Ácsnál, VII. 11: Kisigmándnál, VIII. 3: Ószőnynél, csak a Kászonyi- és Aschermann-hadtestek védte, 310 ágyúval fölszerelt Komárom állt ellen Klapka György (1820-92) vezérletével minden császári támadásnak. A várból kitört Klapka VII. 3: Érsekújvárig nyomult, VIII. 6: elfoglalta Győrt, eljutott Tatáig, a VIII. 13-i →világosi fegyverletétel után védelemre rendezkedett be, a megadási tárgyalásokon várőrsége kb. 30 ezer tagjának szabad elvonulást biztosítva X. 4: adta át Komáromot. - Az →önkényuralom idején 1850. IX. 13: a Bach-féle közig. reform 53,51 mf² ter-tel a kocsi és tatai járást Esztergom vm-hez, Esztergom vm. Duna-balparti részét és Győr vm-ből a Csilizközt ~hez csatolta, Komárom sz. kir. várost a vm-be kebelezte s a dunántúli ker-be sorolta. 1853: a 2. reform idején 34 mf² ter-tel a pozsonyi kormánykerületbe osztották, cs. biztosok, megyefőnökök igazgatták. 1853-60: ~ és Esztergom vm. dunáninneni, Győr vm. csilizközi részéből szerveztek új Komárom megyét, ~ dunántúli részét Esztergom vm. megmaradt földjéhez csatolták. 1860: az eredeti állapotot állították vissza. Az 1876:33. tc. ~nek az esztergomi ter-ek közé zárt közs-eit, Piszkét és Lábatlant Esztergom vm-be kebelezte. - ~ népessége és települései: 1828: 132.281 fő, Komárom sz. kir. város, Kisbér, Gúta, Nagymegyer, Ószőny, Tata, Tóváros mezőváros, 84 falu, 103 puszta; 1869: 141.372 fő (Komárommal; a 63 vm. közül lélekszáma szerint a 42.), 1880: 151.699 (41.), 1890: 159.504 (41.), 1900: 175.772 fő (39.), 1910: 27.363 házban 201.850 fő (38.). Ebből: 178.473 (88,42%) m., 12.517 (6,2%) ném., 8105 (4,03%) tót, 486 (0,24%) rum., 237 (0,11%) horvát, 145 (0,07%) ruszin, 1855 (0,91%) egyéb; 136.355 (67,55%) r.k., 822 (0,4%) g.k., 51.087 (25,3%) ref., 6109 (3,03%) ev., 7119 (3,53%) izr., 216 (0,1%) g.kel. A 2575 kivándorlóval szemben visszavándorolt 773 fő (a 63 vm. sorában ezzel az 59.). Ter-e 2834 km² (a 63 vm. közül a 49.). Komárom sz. kir. város mellett a csallóközi, gesztesi, tatai és udvardi járásra tagolódott. 27 r.k. egyhközs. az esztergomi, 24 a győri, 2 a pannonhalmi egyhm-hez, 1 g.kel. parókia a budai egyhm-hez, 46 ref. és 5 ev. gyülekezete a dunántúli egyházker-ekhez tartozott. A 6 é. idősebb lakosság 83,4%-a tudott írni-olvasni, ~ben 41 óvoda, 170 el., 102 ált. ismétlő, 64 gazd. népisk., 2 iparostanonc-, 3 polg. isk., 1 földművesisk., 1 gazd. tanítóképző, bencés főgimn. (1633-1945: Komárom), piar főgimn. (1765-1948: Tata), 1 tejmunkásképző (Kisbér), Komáromban városi árvaház, nyilvános kvtár, múz. és képtár, Ógyallán csillagvizsgáló, időjárásjelző és földmágnességi int. állomása volt. Községeit 1908: törzskönyvezték. 1920. VI. 4: a →trianoni béke 2834 km² ter-éből a Duna bal partján lévő 1392 km²-t Komárom városával Csehszl-hoz csatolta. Komárom városának Mo-on maradt Duna-jobbparti részét (amihez 1892: Újszőny közs-et kapcsolták) 1919: Komáromújváros ideigl. néven várossá szervezték, az 1923:35. tc. Komárom néven rendezett tanácsú várossá alakította (azóta nevezi a köznyelv megkülönböztetésül az elcsatolt Komáromot ismét Révkomáromnak). Elcsatolták Albár, Bajcs, Csicsó, Csúz, Csütörtök, Dunaszerdahely, Ekecs, Ekel, Érseklél, Gúta, Imely, Izsa, Jászfalu, Keszegfalva, Kolta, Komárom, Komáromszemere, Komáromszentpéter, Kurtakeszi, Kürt, Nagymegyer, Naszvad, Ógyalla, Perbete, Somorja, Szimó, Udvard esztergomi egyhm-s pléb-kat. ~ 1443 km² megmaradt ter-ét Esztergom vm. 539 km² ter-ével az 1921:33. és az 1923:35. tc. →Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék néven összevonta.

1938. XI. 2: az I. →bécsi döntés 2114 km² ter-et 30.981 lakóházzal és 165.675 lakossal, melyből 159.329 (96,17%) m., 622 (0,37%) ném., 5360 (3,23%) tót, 9 ruszin, 355 egyéb nemzetiségű, 125.669 (75,85%) r.k., 135 (0,08 %) g.k., 30.009 (18,11%) ref., 2120 (1,28%) ev., 64 g.kel, 7411 (4,47%) izr., 267 egyéb vallású volt, visszacsatolta Mo-hoz. Az 1938:34. tc. helyreállította az önálló ~t és →Esztergom vármegyét. Az 1938: újjászervezett ~ dunaszerdahelyi járásába sorolt Balony, Csiliznyárad, Csilizpatas, Csilizradvány, Kulcsod, Medve és Szap 1919-ig Győr vm-hez, a dunaszerdahelyi járás többi községe a somorjai járás mind a 31 községével Pozsony vm-hez tartozott. - 1941: Komárom városában 30.858, a dunaszerdahelyi járásban 46.289, a gesztesiben 38.732, a komáromiban 39.610, az ógyallaiban 34.766, a somorjaiban 23.944, a tatai járásban 79.731 fő lakott. - 1944. VII. 2: angol légitámadás érte Komáromot, a lengyárat szétbombázták. A II. vh. végén ~ az utóvédharcok színtere. A II. Ukrán Front csapatai 1945. III. 17: elfoglalták Oroszlányt, 1944. XII. 27: és 1945. III. 20: Tatabányát, III. 19: Tatát, III. 28: Komáromot (III. 30: Révkomáromot), IV. 1: Dunaszerdahelyt. Az 1945. I. 20: aláírt m-szovjet fegyverszüneti egyezmény a trianoni határokat állította vissza. - A Csehszl-hoz került m-ok egy részét 1945-48: menekülésre kényszerítették, kitelepítették v. Cseho-ba deportálták, az otthonmaradottakat állampolgárságuktól, iskoláiktól, m. intézményeiktől, állampolgári jogaiktól megfosztották; az elűzöttek helyére tótokat telepítettek. 1946-48: (Rév)Komáromban az áttelepülésre csábított tótoknak elosztótábort létesítettek (lakói egy részét a Szudéta-vidéken telepítették le). A be nem váltott ígéretek miatt visszaszökött áttelepülteket (többüket sikerrel) azzal próbálták visszakényszeríteni, hogy áttelepülési ívük aláírásával csehszl. állampolgárok lettek. - A Mo-nak maradt ~i részt az 526/1945. ME. sz. rendelettel, Esztergom székhellyel →Komárom-Esztergom vármegye néven egyesítették. 88

Magda 1818: 324. - Nagy 1828:131. - Fényes Elek: ~. 1848. - Hamary Dániel: Komáromi napok 1849: Klapka György honvéd tábornok alatt. Pest, 1869. - Németh Antal: ~ népiskolái 1873-ban. Esztergom, 1875. - Szinnyei József: A komáromi m. színészet tört. 1819-től. 1-4. füz. Komárom, 1881-82. - Takáts Sándor: Lapok K. múltjából. 1-2. köt. Uo., 1886. - Gyulai Rezső: Törökvilág K. megyében. Uo., 1894. - Pallas X:709. - Szendrey Imre: A révkomáromi ev. ref. főisk. tört. 1606-1898. Komárom, 1898. - Csánki III:482. - Sörös Pongrác: A K. megyei bencés apátságok. Uo., 1905. - ~ és Komárom sz. kir. város. Szerk. Borovszky Samu. Bp., 1907. (Mo. vármegyéi és városai) - Alapy Gyula: ~ és az utolsó nemesi fölkelés. Uo., 1910. - ~ nemes családai. Összeáll. Alapi Gyula. Komárom, 1911. - Baranyay József: Fejedelemjárás ~ben. Uo., 1912.- Edelényi-Szabó Dénes: ~ felekezeti és nemzetiségi viszonyai a mohácsi vésztől napjainkig. Bp., 1927. (Klny. M. Stat. Szle) - K. és Esztergom vm-k újjáépítése Trianon után. Szerk. Békássy Jenő. Bp., 1930. - Kúr Géza: Komáromi ref. egyhm. Komárom, 1937. - Osváth 1938:469. (benne: Kertész János: ~ irod-a) - A Trianonban elszakított Felvidék részbeni visszacsatolásának örömére K. és Esztergom k.e.e. vm-k tvhat. biz. által 1938. XI. 12-én megtartott rk. díszgyűlés jegyzőkv-e. Esztergom, 1938. - M. Stat. Szle 1940. (Thirring Gusztáv: K. város és vm. népessége II. József korában) - Pesty Frigyes 1864. évi helynévgyűjtése. K. megye. Tatabánya, 1977. (csak az 1920: Mo-hoz tartozott csonka K. és Esztergom vm. közs-eit tartalmazza!) - Új Idők lex. IX:3915. - Az első mo-i népszámlálás (1784-1787) Bp., 1960:72. - Györffy III:385.