Magyar Katolikus Lexikon > K > Kolozsvári


Kolozsvári György   →Kolozsvári Márton és György

Kolozsvári János, Poch, OP (Kolozsvár, Kolozs vm., 1515-Trento, Itália, 1562. nov. 14.): címzetes püspök. - Tanulm-ait a kolozsvári domonkos ktorban kezdte, 1548/49: a bécsi egy-en fejezte be, ahol egyhjogból drált, majd a tapolcai apátság kommendátora. Kolozsmonostorra I. Ferdinánd kir. (ur. 1526-64) nevezte ki. 1555. IV: ogy. végzéssel követelték tőle, hogy a r-ek előtt tegyen esküt a hiteleshelyi levtár őrzésére. ~ ekkor arra hivatkozott, hogy az esküt az esztergomi érs. előtt már letette. 1556. VI. 30. u. a reformáció elterjedése és a konvent fölbomlása következtében el kellett hagynia Kolozsmonostort. I. Ferdinánd 1561: a kolozsmonostori apáti c-e megtartása mellett csanádi pp-ké nevezte ki, neki adta a lébényi apátságot. Elődéhez, az 1540: kinevezett Ugodi Ferenchez hasonlóan ~ ppségét sem erősítette meg a p. 1562 elején a m. papság egyik képviselőjeként a →trienti zsinatra küldte, ahol ismételten föl is szólalt. Végrendeletében Szt Ágoston összes művein kívül 13 teol. kv-e felől intézkedett. - Utóda a csanádi c-en 1563. II. 7: Dudich András. V.S.

Frankl Vilmos: M. főpapok a trienti zsin-on. Esztergom, 1863:125. (†nov. 14.) - Mendlik 1864:94. (1561-62: csanádi pp.) - Gams 1873:370. (1561-†1562. XI. 24: pp.) - Borovszky I:371. - Fraknói 1895:256. - Eubel III:177. (OSB szerz., kolozsmonostori apát, †1562. nov. 24.) - Juhász VII:64. - Archiv Fratrum Praedicatorum 1936. (Juhász, Kálmán: Zwei dominikaner Bischöfe von Tschanád) - Bedy 1938:377. (†nov. 14; itt lébényi apát is) - Harsányi 1938:324. - CSJÉ 1980:27. (48.)

Kolozsvári Márton és György (14. sz.): bronzöntő mesterek, testvérek. - A 13-14. sz: Eu-szerte híres hazai műhelyek között legjelentősebbet ~ vezette. Apjuk K. Miklós festő. Egyetlen megmaradt alkotásuk az ismeretlen módon Prágába került Szt György-szobor, amelyet a 18. sz: elveszett fölirata szerint 1373: öntöttek. A szabadon álló, építészeti környezettől független lovasszobor a 14. sz. eu. szobrászat úttörő alkotása. - ~ 1360 k. Futaki Demeter váradi pp. megrendelésére készítette Szt István, Imre és László bronzszobrát, 1390: Zudar János pp. megbízásából Szt László aranyozott bronz lovasszobrát. - A műgyűjtő II. Rudolf cs. és kir. (ur. 1576-1612) Mátyás főhg-től 1598: kérte, hogy a váradi várban lévő szobrokat küldje el neki, mert látni és birtokolni szeretné őket. Mátyás közölte, hogy nem küldheti, mert igen súlyosak, s a m. nép azt hiszi, hogy amíg a szobrok megvannak, addig Várad nem kerülhet az ellenség kezébe. A török már addig is lövöldözte, de sohasem találta el őket. - →Evlia Cselebi, aki 1660-66: járt Mo-on, Várad várának talizmánjának nevezte a szobrokat. A lakosok a város ostroma alkalmával falaikról többször le is kiáltottak rájuk, hogy hasztalan fáradnak, mert szt kir-aik úgyis meg fogják őket védelmezni. E szobrokról Cselebi elmondja, hogy „mindegyik ragyogott az aranytól, egyenként felértek egy-egy rumén tartomány adójával. Szemeik éjjel világító kőből, körmeik 20 karátos gyémántból voltak... Aki lovaikat látta, azt hitte, hogy elevenek.” - A szobrok 1660: a vár elestekor elpusztultak. L.P.

Balogh Jolán: Márton és György kolozsvári szobrászok. Cluj-Kolozsvár, 1934. - Balogh Jolán: Varadinum - Várad vára. I-II. Bp., 1982. - Bálint I:480.

Kolozsvári Tamás, Thomas de Colozsvar (15. sz.): festő. - A garamszentbenedeki bencés ktor tp-ából az esztergomi →Keresztény Múzeumba került Kálvária-oltár (1427) festője, a m. kk. festészetének jelentős mestere. Neve és az oltár készítésének évszáma az elpusztult predellán volt olvasható. Az oltár megrendelője Miklós győri knk. és a kir. kpna kántora volt. A triptichon nyitott állapotban Krisztus szenvedéstört-ének jeleneteit, feltámadását és mennybemenetelét mutatja be, középütt a Kálvárián a donátor térdelő alakjával. A csukott szárnyakon Szt Benedek, Szt Egyed és Szt Miklós legendájának egy-egy jelenete látható. A hiányzó 4. külső kép témája bizonytalan. A megrendelő budai kapcsolatai és a táblák stílusának udvari jellege alapján a művtört. ~t Mo. közp. ter-ének műv-ét képviselő festőnek tekinti. T.I.

Radocsay 1955:50. - Mucsi A.: ~ kálvária oltára. Bp., 1978.