Keve vármegye, 12. sz.-16. sz. eleje: középkori magyar közigazgatási egység a déli végeken. - É-on Csanád, K-en Temes és Krassó vm., D-en az Al-Duna bal partja (barancsi bánság) K-en a Tisza bal partja (Bodrog, Bács és Szerém vm.), tehát a Duna-Temes-Berzava folyók határolták. - Anonymus írta, hogy midőn a (honfoglaló) magyarok Glád seregét megszalasztották, Szoárd, Kadocsa és Vajta a bolgár határok felé mentek és tábort ütöttek a Panocsa folyó (Pancsova környéke) mellett, Glád vezér futásnak eredve, Keve várába vette magát. Harmadnapra a vezérek ostromolni kezdték, mire Glád a várat önként átadta. - ~t a 13. sz. elején említették először, amikor Achileus a kevei főispán. E főispánságot az első századokban mindig valamilyen orsz. v. udvari főhivatallal együtt említették. Többnyire az →országbíró, olykor a kir. főpohárnok, v. főlovászmester, sőt a nádor volt kevei, egyidejűleg többször is krassói (de sohasem a torontáli) főispán is, ami vsz. a határvédelemmel függhetett össze. - A legfőbb hivatalt ~ben mindig csak a főispán viselte (a kevei bánság csak történetírói tévedés). Keve nemcsak vm., várispánság is volt, melyet 1238: említettek, s az még a 14. sz. elején is létezett. - Helységei (Pestynél, az első említése évével): Alakszeg (1338), Barlod (1471 város), Batka (1399), Bálványos (1412, puszta), Belan (1266), Berend (1461), Bélszék (1447), Bolchynowc (1458), Bozvatőbaka (1338), Bozyás (1471), Csorugh (1405), Dombó (1460, vár is), Derma (1458), Dezelincz (1458), Dragosincz (1458), Duz (1405), Derszk (1452), Denkefalva (1370), Fygys (1338), Félegyház (1405), Halász, Hercsekus (1456), Harumdersk (1319), Igantő (1338), Ikerhalom (1455), Itebő (1332), Keve (1286), Királytava (1370), Kovasdincz (1458), Konak (1452), Maxond (1370 k.), Molvicza (1450 k.), Perjes (1370), Petre (1399), Pordány (1455), Pitrolth (1364), Protosincz (1471), Reyd (1462), Szőlős (1456), Salamonszege (1338), Szék (1338), Szentgyörgy (1319), Szentgyörgy (1398), Tárnok (1401), Telek (1452), Újfalu (1364), Úrhida (1401), Udvarnok (1319), Varsány (1338), Vég (1238), Vida (1319), Wolter (1266), Zenkefalva (1370), Zkronovecz (1412). - Az 1288: említett kevei főesperességet 1409: és 1430: a torontáli főespséggel együtt említették. ~ és Torontál vm. 1347. VIII. 27: Ólnason, 1364. VII. 15: Becskerek mellett közös nádori gyűlést tartott. 1416: az országnagyok pécsi gyűlésén, ahol elhatározták a boszniai hadjáratban fogságba esett főurak kiváltását, a gyűjtésre ~nek is adtak megbízást. 1435: az ogy. ~t 100 banderialista kiállítására kötelezte. Főispánját utoljára 1439: említik, de ~i jószágok adománya, öröklése és pöre a 16. sz. elején is előfordult, de az 1552:21. tc. (Torontál, Temes és Szörény vm-vel ellentétben) már nem említette. 1779: a Maros és a Duna közötti ter. vármegyei fölosztásakor azt csak Temes, Torontál és Krassó vm-re osztották. Az 1876:33. tc. az egykori ~ ter-éből Kubin (Keve), Plositz, Gyurgyevo, Osztrova, Gaja, Deliblat, Dubovatz, Mramorak és Banaviste településeket (addigra idegen nevűre változtatott helységnevekkel) 67.816 hold ter-tel és 23.013 lakossal Temes vm-hez, a többi részét Pancsova városával Torontál vm-hez csatolta. -

Főispánjai: 1201: Achileus kir. udvarbíró, 1208: Miklós kir. udvarbíró, 1209: Miklós kir. udvarbíró, comes Kewenensis, 1209: Márton kir. udvarbíró,1210: Miklós kir. udvarbíró, 1211: Marcellus kir. udvarbíró, 1212: Bánk nádor, 1213: Poth, 1213: Hugo, 1214: Sebestyén, 1217: Rátót nb. Gyula kir. udvarbíró, 1219: Gyula kir. udvarbíró, 1221: Lőrinc kir. udvarbíró, 1225: Bánk, 1235: Kalajan, a Szerémség ura, 1236-38: Gyula országbíró, 1240: Balázs, 1270: Dominicus Anselmus krassói főispán, 1272: Lőrinc kir. főpohárnokmester, 1273: Lőrinc kir. főpohárnokmester, krassói főispán, 1274: Herbord kir. főpohárnokmester, krassói főispán, 1274: Miklós kir. főpohárnokmester, krassói főispán, 1279 Ugrin kir. főpohárnokmester, krassói főispán, 1291: Lőrinc krassói főispán és szörényi bán, 1347: Tamás de Zechen volt erdélyi vajda, kevei és krassói főispán, 1348: Niclinus krassói főispán, 1349: Kathiz nb. Tamás de Zechen országbíró, turóci főispán, 1355: Pelsőczi Bubek Dénes kir. főlovászmester és krassói főispán, 1363: Zubunya fia László, 1366: Pál fia Heem Benedek krassói főispán, 1370: Seeb fia Jakab, 1383-85: Koroghy István krassói főispán és macsói bán, 1389: Koroghy István Fülöp fia, krassói főispán, 1405: Ozorai Pipo, Temes, Csanád, Krassó és Keve vm. főispánja, 1407: Arad és Csongrád vm. főispánja is, 1428: Hederváry Lőrinc comes et castellanus de Keve, 1430: Thallóczy Matkó de Ragusio, 1431: Krassó és Csanád vm. főispánja is, 1432: kevei főispán és nándorfehérvári kapitány, 1432: Thallóczy Frank kevei főispán és nándorfehérvári kapitány, 1433: Tallóczy Matkó nándorfehérvári kapitány, 1434: a kunok bírája is, 1435: Thallóczy Frank, 1436: Thallóczy Frank de Ragusio csanádi, kevei és krassói főispán, nándorfehérvári kapitány, 1439: néhai szörényi bán, nándorfehérvári kapitány is. 88

Szentkláray I:9. - Pesty I:369.