Magyar Katolikus Lexikon > K > Karthágó


Karthágó: 1. az ókori világ nagy városa. Neve föníciai-pun nyelven 'új város'. Tíruszi telepesek Kr. e. 814 k. alapították Afrika Szicília szg-ével szemben fekvő fsz-én. 500 k. már Hispániáig ért gyarmatainak hálózata a szigeteken és Afrika É-i partján. A Földközi-tenger medencéje fölötti hatalomért ~ az etruszkokkal, majd a görögökkel és a rómaiakkal versengett. A pun háborúkban (Kr. e. 264-261, 218-201, 149-146) a rómaiak elpusztították, 122: Colonia Junona néven sikertelenül próbálták föléleszteni. - 2. Nova Carthagót Augustus cs. (ur. Kr. e. 31-Kr. u. 14.) alapította. A kerség itt honosodott meg, s ~ lett Afrika prímásának székhelye. Pp-ei Afrika proconsularis területén metropolitai ranggal rendelkeztek, s elnököltek a →karthágói zsinatokon. Tertullianus (160-220) idejében több tízezer hitvallója volt. - Püspökei: Agrippinus, 236: Donatus, 248: (Szt) Ciprián, Cecilianus, 343: Gratus, 355: Parmenian, Primian, 391: Genethlius, 429: Aurelius. 439: a vandálok elpusztították ~t, pp-ét Nápolyba száműzték. 39 évi széküresedés után Eugenius érs. próbált visszatérni, de elűzték. Bonifatius (523-35) és Reparatus (535-51) viszonylag nyugodt körülmények között vezette az egyhm-t, melyet a keletrómaiak 533: visszafoglaltak, de Reparatust a cs. Kisázsiába száműzte. 698: ~t az arabok elfoglalták. - A 8. sz: ~ Alexandria suffr-a. A 11. sz-ból 2 pp-e ismert. C-ét viselték: 1755: Migazzi Kristóf Antal gr., 1864: Haynald Lajos. - 2000: →Tunisz. **

AP 1984:713.