Magyar Katolikus Lexikon > K > Kanut, IV.


Kanut, IV., Dániai, Szt (Dánia, 1040 k.-Odense, 1086): Dánia vértanú királya. - A dán egyházszervezetet kiépítő Svend Estridsson kir. (ur. 1047-74) fia. Apja megbízásából érvényt szerzett Dánia Angliával szemben támasztott követeléseinek. A Keleti-tengeren térítő célú hódításokat indított Mecklenburg, Pomeránia és a Baltikum irányába. 1080: testvére, Harald Hent halálakor lépett trónra. Az uralkodást ker. hivatásnak tekintette, az élet egészét kívánta ker. szellemben átalakítani a pogányságból nagyrészt már megtért Dániában. A közp. hatalom megszilárdítására törekedett, érvényt szerzett a szabadon bocsátott rabszolgák, a nők és az idegenek jogainak, fellépett az ököljog ellen. Megszilárdította az egyh. helyzetét, biztosította a papság jogi és anyagi függetlenségét: a pp-ök képviselték a legfőbb rendet, s közvetlenül a kir. alá tartoztak. Lundban káptalant és szegyh-at alapított. Tizedet vezetett be, s csatlakozott a VII. (Szt) Gergely-féle reformhoz. Az 1085: (Szt) Olaf norvég kir-lyal és Róbert flandriai gr-fal Hódító Vilmos ang. uralkodó letételére indított sikertelen vállalkozása nyomán összeesküvéseket szőttek ellene. 1086 nyarán lázadás tört ki, s a Szt Albán-tp-ban menedéket kereső ~ot embereivel együtt lemészárolták. - Dániában ~ életének és halálának leírásával, a Passio Sancti Canutival (1096 k.) és Älnoth ang. bencés 1124 k. írt Gestájával vette kezdetét az írásbeliség. - ~ot 1100: avatta sztté II. Paszkál p. Ereklyéi Odensében, az ev. ~-katedrális kriptájában láthatók. - Ü: júl. 10. **

BS III:755. - SzÉ 1988:359.