Magyar Katolikus Lexikon > K > Kőnig


Kőnig Ferenc (Pest, 1856-Eger, 1945): nyomdász. - Szüleit korán elvesztette, nagyanyja nevelte, aki a Légrády testvérek nyomdájába adta tanulónak. Fölszabadulván néhány évig még ott dolg., majd cseh, osztr., ném., fr. műhelyekben gyarapította ismereteit. Miskolcon egy kisebb nyomda társtulajdonosa, amikor az Egri Nyomda Rt. meghívását elfogadva Maczki Valér utóda. Egerben színház-, mozi-, fürdő- és egyéb jegyeket gyártott, amelyekhez új jegykészítési eljárást szabadalmaztatott. 1908: termékeit bemutatta a londoni világkiáll-on, ahol nagydíjat és nagy aranyérmet nyert. 1910: a nyomdát új épületbe költöztették, melynek tervezésekor és építésekor elképzeléseit figyelembe vették. 1936: nyugdíjazták. 61 évig a Mo-i Könyvnyomdai Munkások Szervezete, 19 évig az Egri Kaszinó választmányi tagja. 88

M. Grafika 1974:3. sz. (Szecskó Károly: Az egri nyomdászat múltjából) - Kiss 1993:59.

Kőnig Mária Lidvina, MKSZI (Szentfülöp, Bács-Bodrog vm., 1904. jan. 29.-): missziós nővér. - 1921. X. 29: lépett a Miasszonyukról Nev. Kalocsai Iskolanővérek Társulatába. A házimunkát látta el a kalocsai és jánoshalmai zárdákban, 1931: a III. csoporttal ment a kínai misszióba. 1944: Tamingban dolg. r.k.

Miklósi 1936:129. - Nagy Ferenc közlése