Magyar Katolikus Lexikon > K > Kőhalom szék


Kőhalom szék, Kosd szék (ném. Stuhl Reps, Stuhl Räppes), 14. sz.-1876: egykori közigazgatási terület Erdély délkeleti részén. - É-on Udvarhely szék, K-en Felső-Fehér vm., D-en Fogaras vidék, Ny-on Nagysink szék, Felső-Fehér vm. és Segesvár szék határolta. - ~ vsz. az I. Károly Róbert (ur. 1307-42) ellen föllázadt és 1324. IX: Kőhalom várában megostromlott Henning szász ispán esete kapcsán említett kir. vár körül szerveződött. A 608 m magasan épített kir. vár ismeretlen időben a szászoké lett, akik mentsvárnak használták. Kőhalom város minden polgárának lakhelye volt a várban, ahová veszély idején menekültek. Őrsége 4 darabont, 1613: egy ágyút is fölállítottak. A várat 1691-99: korszerűsítették, 1704-08: a kurucoké, azután pusztulni kezdett, a 19. sz: rom. - A reformáció után ~ szász népe lutheránus, s egyben az Árpád-kori eredetű s a 15-17. sz: erődített tp-ok birtokosa lett. Az ev. egyh. ~ legnagyobb részét magában foglaló kosdi káptalanja őrzi ősi nevét. II. József (ur. 1780-90) idején 1786-90: Fogaras megyébe osztották, a kir. halála után visszanyerte önállóságát. A Bach-korszakban 1850-54: a →Nagyszebeni Katonai Kerület kőhalmi körzetének garati, kacai, kőhalmi, ugrai és zsiberki alkörzetébe, 1854-60: a brassói ker-be osztották, az önkényuralom bukásával visszanyert önállóságát a →vármegyerendezésig (1876) megtartotta. - Ter-e 1870: 10,76 mf², lélekszáma 1787: 3773 ház 4119 családjában 17.256 fő. Székhelye: Kőhalom (szászul Reps, [külterülete: Turzon (Freithum), 1850: 4 ház 5 családjában 27 fő]), lélekszáma mezővárosként 1787: 403 ház 540 családjában 2015 fő, 1850: 588 ház 723 családjában 2624 fő, 1870: 18 község és 1 lakott hely lélekszáma:21.387 fő. - Falvai: Daróc (Draas) 1787: 194 ház 227 családjában 883 fő, 1850: 287 ház 336 családjában 1189 fő, 1870: 246 házban 1100 fő (szász, oláh); Felmér (Felmern) 1787: 142 ház 159 családjában 759 fő, 1850: 324 ház 332 családjában 1316 fő, 1870: 333 házban 1318 fő (szász, oláh); Gárád (Stein) 1787: 212 ház 217 családjában 960 fő, 1850: 302 ház 340 családjában 1240 fő, 1870: 318 házban 1306 fő (szász, oláh); Halmágy (Halmagen) 1787: 246 ház 243 családjában 1089 fő, 1850: 381 ház 345 családjában 1134 fő, 1870: 324 házban 1200 fő (szász, oláh); Homoród (Hamruden) 1787: 190 ház 231 családjában 884 fő, 1850: 281 ház 329 családjában 1170 fő, 1870: 278 házban 1148 fő (szász, oláh); Kaca (Katzendorf) 1787: 214 ház 253 családjában 993 fő, 1850: 337 ház 334 családjában 1211 fő, 1870: 334 házban 1273 fő (oláh, szász); Kobor (Kiwern) 1787: 200 ház 201 családjában 893 fő, 1850: 254 ház 265 családjában 1030 fő, 1870: 261 házban 1059 fő (m. ref., oláh); Lebnek (Leblang) 1787: 162 ház 169 családjában 735 fő, 1850: 185 ház 208 családjában 771 fő, 1870: 243 házban 716 fő (szász, oláh); Mikvásár (Streitfort) 1787: 188 ház 204 családjában 890 fő, 1850: 304 ház 314 családjában 1171 fő, 1870: 297 házban 1207 fő (szász, oláh);

Oláhtyukos (Walachisch-Tekes) 1787: 135 ház 132 családjában 622 fő, 1850: 194 ház 187 családjában 789 fő, 1870: 288 házban 788 fő (oláh); Siberk (Seyburg) 1787: 273 ház 272 családjában 1274 fő, 1850: 356 ház 354 családjában 1360 fő, 1870: 359 házban 1421 fő (szász, oláh); Sona (Schönen) 1787: 214 ház 214 családjában 982 fő, 1850: 331 ház 260 családjában 977 fő, 1870: 262 házban 971 fő (oláh); Sövénység (Schweischer) 1787: 139 ház 147 családjában 627 fő, 1850: 202 házban 222 családjában 751 fő, 1870: 198 házban 826 fő (szász, oláh); Szásztyukos (Deutsch-Tekes) 1787: 190 ház 207 családjában 858 fő, 1850: 378 ház 321 családjában 1265 fő, 1870: 317 házban 1335 fő (szász, oláh); [Szász]Fejéregyháza (Weisskirch) 1787: 136 ház 140 családjában 868 fő, 1850: 192 ház 200 családjában 742 fő, 1870: 183 házban 761 fő (szász, oláh); Ugra (Galt) 1787: 206 ház 208 családjában 930 fő, 1850: 297 ház 332 családjában 1117 fő, 1870: 283 házban 1143 fő (szász, oláh); [Szász]Sombor (Sommerburg) 1787: 229 ház 255 családjában 992 fő, 1850: 321 ház 341 családjában 1296 fő, 1870: 286 házban 1117 fő (szász, oláh). - Szász lakossága a reformáció óta ev., a magyarság ref., az oláhság g.kel. vallású. - Két községét, a Felső-Fehér vm-vel közös Székelyzsombort és Darócot Udvarhely vm-be kebelezték, a többit az 1876:33. tc. →Nagy-Küküllő vármegyébe osztotta. 88

Meltzl, Oskar von: Statistik der sächsischen Landbevölkerung von Siebenbürgen. Nagyszeben, 1886. - Danyi-Dávid 1960. - Dávid 1994.