Magyar Katolikus Lexikon > K > Kőfaragó


kőfaragó (lat. lapicida, sculptor, ném. Steinmetz): a közép- és újkori építésszervezetben a tégla- vagy törtkőfalat emelő kőművesnél megbecsültebb, az épületek faragott kőrészleteit, síremlékeket, útszéli kereszteket stb. készítő mesterember. - A ~k a 12. sz: céhekbe tömörültek, munkájukat erős specializáció jellemezte. A kőfejtőben (→bányász) kinagyolt terméskövet véső, bunkó, félkézverő, bak, emelő, csörlő használatával a kijelölt alakra faragta, az éleket finomra kimunkálva, a homlokfelületet esetleg díszítve, a kinagyolt malomkőbe lyukat vésett a tengelynek, lapjait, oldalát simította (→norma). Műve: szögletes v. ívelt beépíthető épületkő, ill. malomkő. →kőműves B.I.-L.P.

Horváth Henrik: Budai ~k és ~jelek. Bp., 1935. - Bp. régiségei 1964:133. (Nagy Emese: A kk. Buda és Pest építészetének technikai és szervezeti kérdései) - Bogdán 1984.

Kőfaragó György, Georgius lapicida (16. sz. eleje): A kolozsvári obszerváns ferences tp. (2000: Farkas u. ref. tp.) kőfaragó munkáin dolgozott. Városi tanácstag, tehetős polgár volt., nevét özvegye 1531: kelt végrendeletéből ismerjük. L.P.

Szépműv. 1944:179. (Nagy Zoltán: János barát és ~, Mátyás kir. és Báthori István erdélyi vajda építészei) - Entz Géza: A Farkas-u. tp. Kolozsvár, 1948. (Klny. Ref. Szle 1948:14. [18. sz.])

A Lébényi templom, 13. sz. eleje

B Buda, várkápolna, 1350 u.

C Buda, Nagyboldogasszony-tp. 1350 u.