Magyar Katolikus Lexikon > K > Kőfalvi


Kőfalvi (családi nevén Köffler) Vidor Antal, OPraem (Lócs, Sopron vm., 1838. júl. 17.-Csorna, 1907. febr. 5.): perjel. - Székesfehérvárt 1861. IX. 30: pappá szent., az egyhm-ből elbocsátván 1863. IX. 20: lépett a csornai prem. r-be, ahol 1867. IX. 21: ünn. fog-at tett. 1864: Keszthelyen, 1868: Szombathelyt a ném. nyelv és bölcs. tanára, ahol 1869-70: házgondnok, 1884: házfőn. és a gimn. ig-ja is. 1895: Csornán jószágkormányzó, 1903: perjel. 1905. IX. 10-1906. V. 20: kormányzó perjel. 1904: aiskai (okkai) c. prép. - A Vasvm. Gazd. Egyes. gazdászati o. aleln. - Cikkei: Munkálatok XXVI. (1862: A kerség mint világvallás); szombathelyi r.k. főgimn. értes. (1876: A megelégedés főtényezői; 1885: Néhány szó a szülőkhöz; 1895: A szombathelyi kir. kat. főgimn. tört.) - M: Új vade-mecum, azaz új és valódi útmutató mindazok számára, kik maguk magukat akarják gyógyítani az electrohomöopathiával. Mattei Cesare gr. után m-ra ford. Szombathely, 1884. 88

Szinnyei VII:2. - Stefancsik-Kovács 1978:178. (114.)