Magyar Katolikus Lexikon > K > Kürt


Kürt: a honfoglaló magyar törzsek egyike. - VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci cs. (ur. 913-959) a Gyarmat törzzsel együtt Kourtougermatou névalakban a törzsek fölsorolásakor a 4. helyén említette, az egykor önálló Kürt és Gyarmat törzset - valamilyen okból - összevonta. Eredetileg mindkettő önálló tagja lehetett a m. törzszövetségnek. - A 9. sz. végén, a →honfoglaláskor vezére Ond. - Emlékét helyneveink őrzik, 1910: Assakürt, Csallóközkürt, Erdőkürt, Fajkürt, Hejőkürt, Hidaskürt, Nemeskürt, Pusztakürt, Tiszakürt. 88

Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp., 1930. - Korai m. tört. lex. 1994:389.

Kürt, v. Komárom vm. (Strekov, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. udvardi esp. ker-ében. - 1397: már létezett. Tp-át Mindenszentek tit-ra sztelték, mait 1756: építették. Anyakönyvei 1714-től. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m. - Lakói 1970: össz. 3110 (92,2% m.); 1991: össz. 2394, m. 2181 (91,10%); 2001: össz. 2233, m. 1983 (88,80%).. **

Némethy 1894:146. - Schem. Strig. 1917:81. - Gyurgyik 2002.

Kürt, v. Pozsony vm.   →Csallóközkürt