Magyar Katolikus Lexikon > K > Kürt


kürt (lat. buccina, ném. Horn): az ősi és népi használatban állati szarvból vagy fából készült, hangjelzésre szolgáló eszköz harcban (harci ~, →Lehel kürtje), állattartásban (kanász~, havasi ~, vadász~). A zenében (réz)fúvós hangszer. - A Szentírásban a fordítások nem mindig különítik el a harsonától és a trombitától. 1. Az ÓSz-ben a szarvból készült ~ héb-ül általában keren; a sófár kos szarvából készített ~öt jelöl. A sófárt még ma is használják a zsinagógákban; 2 hangot ad, de hozzáértéssel ezek variálhatók. Az állatok szarvából készült ~öt (más ~ökhöz hasonlóan) leginkább jeladásra használták. Fémből is készült ~, ennek hosszú, egyenes teste volt, és a végén tölcsérszerűen kiöblösödött. Az ÓSz említ ezüstharsonákat, ill. ezüst~öket is (pl. Szám 10,2), de ezek vsz. bronzból voltak. Állat, főleg kos szarvából való ~öt a zsinagógákban (mozaikokon) és a zsidó katakombákban ábrázoltak. Rómában Titus diadalívén a zsidó háborúban zsákmányolt holmik között ~ (harsona, →trombita) is látható. Az ÓSz-ben nagyobbrészt kultikus szerepet töltött be, bár ritkábban más célra is használták. Józs 6,5: Jerikó ostromakor; 2Kir 11,14; 2Krón 23,13: a kir. bevonulását jelzi; Oz 5,8: hadba vonulásra szólít fel. A kultuszban ~szó jelezte az ünnep kezdetét, erre gyűltek össze Izr. fiai v. a vezéreik (Szám 10,1). A Tp-ban a ~ (harsona, trombita) hangszerül szolgált, és hozzátartozott a Tp. felszereléséhez, ill. a kultuszhoz (2Kir 12,13; 1Krón 16,42; 2Krón 5,12). 1Krón 25,5: Dávid és vezérei a tp. énekesek mellé zenészeket rendeltek, köztük kürtösöket, harsonásokat. Jeruzsálembe vitelekor a szövetség ládája előtt fújták a ~öt (harsonát, trombitát) a szertartás részeként (15,24.28; 2Krón 16,6), de szólt a ~ (harsona, trombita) áldozatbemutatáskor (29,28), a Tp. felszentelésekor (7,6), a 2. Tp. alapkövének letételekor (Ezd 3,10) is. Abból, hogy az ÓSz későbbi kv-eiben gyakrabban szerepel, arra lehet következtetni, hogy a fogság utáni időben elterjedtebb volt. 2Krón 13,14: azt, hogy csata előtt papok fújták meg a trombitákat, mivel aránylag kései forrásról van szó, egy régi szokásra utalásnak tekinthetjük (vö. Józs 6,5). A próf-knál az Úr napjának (Jo 2,2), az ítéletnek (Iz 27,13) elérkeztét jelzi a harsona felhangzása. Oz 8,1: vészkiáltásban szerepel a trombita. - 2. Az ÚSz-ben eszkat., apokaliptikus jelentést hordoz a ~ (harsona, trombita). Jel 8,2-9,11: a 7 harsona megfújása a 7 csapás bekövetkeztét jelzi. Mt 24,31: a világ végén az angyalok harsonaszóval fogják összegyűjteni a választottakat. 1Kor 15,51; 1Tesz 4,16: a végső harsonaszóra föltámadnak a halottak. **

MNL III:374. - BL:1087.

Kürt: a honfoglaló magyar törzsek egyike. - VII. (Bíborbanszületett) Konstantin bizánci cs. (ur. 913-959) a Gyarmat törzzsel együtt Kourtougermatou névalakban a törzsek fölsorolásakor a 4. helyén említette, az egykor önálló Kürt és Gyarmat törzset - valamilyen okból - összevonta. Eredetileg mindkettő önálló tagja lehetett a m. törzszövetségnek. - A 9. sz. végén, a →honfoglaláskor vezére Ond. - Emlékét helyneveink őrzik, 1910: Assakürt, Csallóközkürt, Erdőkürt, Fajkürt, Hejőkürt, Hidaskürt, Nemeskürt, Pusztakürt, Tiszakürt. 88

Németh Gyula: A honfoglaló magyarság kialakulása. Bp., 1930. - Korai m. tört. lex. 1994:389.

Kürt, v. Komárom vm. (Strekov, Szl.): plébánia a v. esztergomi főegyhm. udvardi esp. ker-ében. - 1397: már létezett. Tp-át Mindenszentek tit-ra sztelték, mait 1756: építették. Anyakönyvei 1714-től. Kegyura 1880: az esztergomi érs. Anyanyelve 1880: m. - Lakói 1970: össz. 3110 (92,2% m.); 1991: össz. 2394, m. 2181 (91,10%); 2001: össz. 2233, m. 1983 (88,80%).. **

Némethy 1894:146. - Schem. Strig. 1917:81. - Gyurgyik 2002.

Kürt, v. Pozsony vm.   →Csallóközkürt