Magyar Katolikus Lexikon > K > Közép-Szolnok vármegye


Közép-Szolnok vármegye, Kis-Szolnok vármegye: egykori közigazgatási terület Kelet-Magyarországon. - A hajdan egységes, Szamos menti Szolnok vm. utolsóként említett külön tagja, melyet gyakran Kraszna vm-vel együtt Szilágyságnak is neveztek. ~t mint törvényhatóságot É-on Szatmár vm., K-en Szatmár és Belső-Szolnok vm., D-en Belső-Szolnok, Doboka, Kraszna és Bihar vm., Ny-on Bihar és Szatmár vm. övezte. Ter-e és határai az évszázadok folyamán változtak, a 17. sz-ig magába foglalta →Kővár vidéket. - A váradi kápt. 1345. III. 19-i bizonyságlevelén birtokrész jelzőjeként említették először, ~ neve Pesty Frigyes szerint 1416: tűnt föl. Szolnok vm. a 15. sz. végéig egységes törvényhatóság lehetett (az egész Szolnok vm. főispánja az erdélyi vajda), 1271, 1279: Külső-Szolnok, 1321, 1324: Belső-Szolnok vm. neve is megjelent okl-ben. A Hunyadiak korában Ákos, Érkőrös, Királydaróc, Kusaly, Hadad, Szilágycseh, Tasnád, Tasnádszántó és Zilah mezővárosok mellett 242 faluja létezett (108-cal több, mint amennyivel 1876: Szilágy vm. létrehozásakor csatlakozott). Aranyos vára 1383: a bélteki Drágfiaké, Hadad 1469: a kusalyi Jakcsoké, Kővár 1367: Dragomér fiaié, Drágé és Jánosé. 1465: említették első főispánját. 1475: ~ adója kb. 2500 Ft, a 15. sz. végén kb. 2600 házhelye adózott. Legnépesebb települései, Tasnád és Zilah és környékükön kb. 8 falurész az erdélyi pp. birtoka. 1543: adóösszeírók Zilahon 90, Csehiben 80, Tasnádon 56, ~ többi településén átlag 4-6 kaput találtak; a birtokos nemesség száma 635 lehetett. 1553: Kis-Szolnok vm. néven említették. - ~ egyházszervezetileg az →erdélyi püspökséghez tartozott. A →pápai tizedjegyzékben a későbbi főespség csak mint parókia szerepelt. Ott nem említették, mégis létezett 1342: Ákosmonostora, 1329: Bőnye (puszta). A közép-szolnoki főespséghez és a tasnádi alespséghez tartozott egyházak: érmindszenti (filiái: Érszentkirály, Érszakácsi, Újnémet), királydaróci (filiái: Ákosmonostora, Krasznaczégény, Krasznamihályfalva), szalacsi (filiái: Bogyoszló, Pér), tasnádi, tasnádszántói (filiái: Pele, Sződemeter). - Esperesei: 1222 k. Caraznai; 1300: Miklós szolnoki főesp., 1308-10: Gergely knk., 1317-20: Péter knk., 1329-39: Pál mester, 1345 k. Vince, 1354: Tövisi Tamás, Simon fia knk., 1390: István, 1395: Lajos, 1396: Antal, 1448: Gyrolti Dávid, 1508-13: Károli István mester, 1533. IV. 12: Enyedi Adorján, 1543-45: Csáki Mihály. A reformáció térnyerése után az ellenreformáció csak egyes családokat tudott visszatéríteni, 1732: gr. Forgách Pál kápt. helynök egyházlátogatásakor csak Kárásztelken talált r.k. papot. A reformáció előtti r.k. tp-ok közül csak az érmindszenti maradt meg kat-nak. 1715: az összeíráskor 114 közs. (megtalálható benne a néhány évvel korábban telepített 8 falu) 1090 adóköteles háztartással, 1720: 137 közs. (az 1715 óta telepített 12 falu) 2595 adóköteles háztartással, az összes lakos lélekszáma 23.713 fő. Ezen összeíráskor - 46 faluban - a vezetéknév nélküli oláhoknak az összeírók adtak nevet, általában a foglalkozásuk szerint (ilyen eseteket Kraszna vm-ben nem említettek). 1741: 243 nemes élt ~ben. ~ Mária Teréziától (ur. 1740-80) kapta címerét, amit 1754. XI. 13: a vm. közgyűlésen mutattak be.

1753: ~ hossza 4, szélessége 2 mérföld, városai Zilah és Tasnád. II. József (ur. 1780-90) 1784. VII. 3: Erdélynek a 3 (m., székely, szász) nemz. szerinti fölosztásához igazodva 11 vm-t alakíttatott, ~hez csatolta →Kraszna vármegyét és a Kővár vidéket, de halála után, 1790. IV: az eredeti állapot visszaállításával mindhárom önálló törvényhatóságként gyűlésezett, s a budai ogy-re 2-2 követet küldött. Ter-e 1806: 39,6 mf², 2 város, 145 falu, 2 lakott puszta. 1847: 3432 r.k., 55.954 g.k., 39.937 ref., 11 ev., 1167 izr., össz. 98.502 fő. 1849: ter-e 39,648 mf², 1 szabad város, 6 mezőváros, 134 falu és 1 lakott puszta kb. 108 ezer fővel a zilahi, csehi, péri és tasnádi járásba sorolva. 1870: a népszámláláskor 3921 r.k., 70.432 g.k., 1 örmény kat., 33.794 ref., 759 g.kel., 535 ev., 34 unit. és 2042 izr. lakott ~ben. - Az ogy. 1811: elhatározta ~ és Kraszna vm. egyesítését, amit csak az 1876:33. tc-kel, 1876. IX. 4: az egyesítő közgyűlésen valósítottak meg, melyen ~t, a Kővár vidéket és Kraszna vm-t →Szilágy vármegye néven egyesítették. ~ településeiből 1 város és 141 közs. lett Szilágy vm. része: Alsóberekszó, Alsószilágy, Alsószopor, Alsóvárca, Ardó, Árkos, Balázsháza, Bábca, Benedekfalva, Bikáca, Bogdánd, Bősháza, Bréd, Cigányi (Nagyály és Kisály pusztával), Cikó, Csály, Csiglen, Csög, Dabjon, Dabjonújfalu, Debren, Désháza, Diósad, Domoszló, Egerbegy, Egrespatak (Víg-György csárdával), Erked, Égerhát, Érgirolt (Illéd pusztával), Érhatvan, Érkávás, Érkisfalu, Érkőrös (Szuna pusztával), Érmindszent, Érszentkirály (Sajté pusztával), Érszodoró (Tövisesd pusztával), Felsőberekszó, Felsőszivágy, Felsőszopor, Felsővárca, Fürményes, Gardánfalva, Girókuta, Görcsön (Messzelátó csárdával és Csomasz pusztával), Gurzófalva, Hadad (Apáca pusztával), Hadadgyőrtelek, Hadadnádasd, Haraklány (Kisharaklány pusztával), Husszia, Illyésfalva, Inó, Karika, Kecskésfalva, Kegye, Kelence, Kirva, Kisbajom, Kisdebrecen, Kisderzsina, Kisdoba, Kisgoroszló (Hanisa pusztával), Köd, Kövesd, Középvárca, Krasznacégény, Krasznamihályfalva, Kucsó, Kusaly, Lele (Szilágydarolc pusztával), Magyarbaksa, Magyarcsaholy (Zölce pusztával), Menyő (Bodótelke és Sándorháza pusztákkal), Mocsolya, Mojád, Mojgrád, Monó (Szaklód és Mozsár pusztával), Mosóbánfalva, Mutos, Nagybajom, Nagyderzsina, Nagydoba, Nagymon, Nagymonújfalu, Nagypacal, Nagyszeg, Náprád, Nemeskeszi, Nyirmon, Nyirsid, Oláhcsaholy, Oláhhorvát, Oláhkeszi, Oláhnádasd, Ököritó, Örményes, Pacalusacsekenye, Panit, Paptelek, Pér (Ete pusztával), Pele, Peleszarvad, Prodánfalva (Bréd-Brusztov pusztával), Róna, Sarmaság, Solymos (Solymos pusztával), Somfalu, Sülelmed, Szakácsi, Szamosnagygoroszló, Szamosudvarhely, Szamosújlak, Szér, Sődemeter, Szécs, Szélszeg, Széplak, Szilágycseh, Szilágyfőkeresztur, Szilágysánson, Szilágyszeg (Bőnye pusztával), Szilágyszentkirály, Szilágysziget, Szilvás, Tasnád, Tasnádmalomszeg, Tasnádszarvad (Kékec és Szentmiklós pusztával), Tasnádszántó (Hídvég és Újfalu pusztával),Tóhát, Tótfalu, Turbuca, Újnémet, Úsztató, Vadafalva, Vártelek (Királykuta pusztával), Vérvölgy, Vicsa, Völcsök, Zálnok, Zilah, Zsákfalva, Zsibó. Bihar vm-be kebelezték: Molnosábrány, Csokmó, Királyi, Rof (Margita majorral), Terebes; Szatmár vm-be: Alsóaranyos, Alsófentős, Felsőfentős, Fentős, Alsókoltó, Balkonia, Berkesz, Bozonta, Bucsonfalva, Bükktótfalu, Dánfalva, Esztró, Fejérfalva, Fejérszék, Gardánfalva, Gavora, Gencs, Géres, Hosszúfalu, Irény, Jeder, Karulya, Katalinfalva, Kecskésfalva, Kegye, Kékes, Kölcse, Kolchér, Koltó, Kovás, Körtvélyes, Lápos, Lukácsfalva, Magosfalva, Nyíres, Pribékfalva, Priszlop, Remete, Somkút, Szakállasfalva, Száldobágy, Szaszár, Terebes, Terekfalva, Tótfalu, Váralja, Vasmelyfalva; Szolnok-Doboka vm-be: Alsókápolnok, Babafalva, Berence, Buny, Csarnakápolnok, Csokmány, Drágavilma, Gorbonafalva, Kerpemes, Kovácsfalva, Kozla, Körtvélyes, Körtvélyrév, Középsőkápolnok, Kucsoláthfalva, Lemény, Litka, Monostoroskápolnok, Nyíres, Révkápolnok, Tordavilma. 88

Kőváry 1847; 1859-66. - Pesti I:88. - Csánki I:545. - Petri 1901:19.