Magyar Katolikus Lexikon > K > Kézdi szék


Kézdi szék, 13. sz.-1876: köigazgatási terület Erdélyben, a Székelyföldön, a Baróti-hegység és a Feketeügy folyó közötti síkságon, az Ojtozi-szoros előterében. - É-on Kászon szék és Felső-Fehér vm., K-en a Kárpátok (Moldva), D-en Orbai szék, D-en és Ny-on Sepsi szék, Ny-on Felső-Fehér vm. határolta. - Székely lakói a 13. sz: telepedtek meg, V. István kir. (ur. 1270-72) adományozta nekik az 1241/42-i →tatárdúláskor elpusztult aranyosszéki ter-ekkel együtt. 5 székely nemzetség lakta, ~et 1427: említették először. Élén hadnagy/kapitány, székbíró, királybíró és 12 székülő esküdt állt. Gyűléseiket ~ közp-jában, Kézdivásárhelyt tartották, a kerületi alkirálybíró elnökletével, résztvevői: a jegyző, 4 rendes és 95 számfölötti táblabíró. 1504-1876: a vm-rendezésig a szomszédos →Orbai székkel és →Sepsi székkel együtt alkotta →Háromszéket. Csíkszékhez közeli részében lakóinak többsége kat. vallású maradt, melyet ezért →Szentföldnek neveznek. - II. József (ur. 1780-90) 1784. VII. 3: Udvarhely megyébe kebelezte. 1785/86: népszámlálást tartottak, a Bach-önkényuralom (1850-60) önállóságát megszüntette, 1849-54: az erdélyi 6 ker. létezése idején ideiglenesen, 1854-60: a 10 ker-re osztás idején is az udvarhelyi kerületbe sorolták, Bach bukása után 1860-76: a →vármegyerendezésig ismét önálló, majd Háromszék vm-be osztották, melynek kézdi járása lett. -

Települései a felső járásban, 1873: székhelye Felsőtorja és 16 helység: Almás 1786: 198 házban 1013 fő, 1850: 207 házban 1006 fő, 1869: 257 házban 1215 fő, 1880: 1179 fő, Altorja 1850: 404 házban 2100 fő, 1869: 478 házban 2151 fő (1899: Altorja + Feltorja = Torja), Bélafalva 1850: 166 házban 748 fő, 1869: 192 házban 740 fő, 1880: 651 fő, Csomortány 1850: 121 házban 512 fő, 1869: 138 házban 510 fő, 1880: 575 fő, Esztelnek 1850: 215 házban 960 fő, 1869: 277 házban 1093 fő, 1880: 925 fő, Feltorja (Felsőtorja) 1786: 66 házban 281 fő, 1850: 98 házban 371 fő, 1869: 176 házban 721 fő (1899: Altorja + Feltorja = Torja), Kurtapatak 1850: 117 házban 616 fő, 1869: 164 házban 583 fő, 1880: 528 fő, Lemhény 1850: 552 házban 2561 fő, 1869: 594 házban 2710 fő, 1880: 2313 házban fő, (Kézdi)Mártonos 1850: 138 házban 820 fő, 1869: 205 házban 995 fő, 1880: 884 fő, Nyujtód 1850: 171 házban 881 fő, 1869: 221 házban 1088 fő, 1880: 1077 fő, Oroszfalu 1850: 74 házban 324 fő, 1869: 91 házban 387 fő, 1880: 374 fő, Osdola 1850: 401 házban 1950 fő, 1869: 598 házban 2706 fő, 1880: 2575 fő, Polyán 1850: 312 házban 1474 fő, 1869: 413 házban 1655 fő, Sárfalva 1850: 109 házban 515 fő, 1869: 140 házban 579 fő, 1880: 554 fő, Szászfalu 1850: 74 házban 365 fő, 1869: 85 házban 329 fő, 1880: 256 fő, Szentlélek 1850: 595 házban 2748 fő, 1869: 798 házban 2917 fő, 1880: 2863 fő; az alsó járásban, székhelye 1873: Hatolyka és 13 helység: Albis 1850: 190 házban 851 fő, 1869: 219 házban 2279 fő, 1880: 803 fő, Alsócsernáton 1850: 404 házban 2100 fő, 1869: 475 házban 2129 fő, 1880: 2105 fő, Bita 1850: 80 házban 456 fő, 1869: 103 házban 451 fő, 1880: 484 fő, Dálnok 1850: 366 házban 1555 fő, 1869: 367 házban 1538 fő, 1880: 1487 fő, Felsőcsernáton 1850: 260 házban 1160 fő, 1869: 349 házban 1318 fő, 1880: 1311 fő, Futásfalva 1850: 220 házban 987 fő, 1869: 238 házban 812 fő, 1880: 843 házban fő, Hatolyka 1850: 106 házban 537 fő, 1869: 137 házban 514 fő, 1880: 513 fő, Ikafalva 1850: 154 házban 712 fő, 1869: 184 házban 740 fő, 1880: 686 fő, Lécfalva 1850: 190 házban 870 fő, 1869: 216 házban 906 fő, 1880: 1017 fő (1899: Várhegyet hozzá csatolták), Maksa 1850: 175 házban 732 fő, 1869: 178 házban 782 fő, 1880: 779 fő, Márkosfalva 1850: 170 házban 809 fő, 1869: 200 házban 710 fő, 1880: 983 fő (1889: Mátisfalvát hozzácsatolták), Martonfalva 1850: 100 házban 557 fő, 1869: 130 házban 501 fő, 1880: 508 fő, Szentkatolna 1850: 199 házban 1015 fő, 1869: 250 házban 1048 fő, 1880: 1005 fő, Várhegy 1850: 23 házban 134 fő, 1869: 22 házban 111 fő, (1899: Lécfalvához csatolták), 1 taxális hely Bereck mezőváros (része 1869-ig Sósmező és Ojtoz) 1850: 464 házban 2901 fő, 1869: 811 házban 4469 fő, 1880: 3033 fő és Kézdivásárhely mezőváros 1786: 441 házban 2078 fő, 1850: 863 házban 3588 fő, 1869: 976 házban 4546 fő, 1880: 5183 fő. - Lakossága 1869: 38.535 fő, 1880: 37.143 + 5183 Kézdivásárhely, (Orbánnál: 46.216 fő, az 1883: kitört vámháború következtében kisiparosok kivándoroltak Ro-ba), vallás szerint: 28.359 r.k., 882 g.k., 12.924 ref., 39 ev., 26 unit., 3507 g.kel. (csak m-ul értő és beszélő), 28 izr., 4551 idegen. - Az →erdélyi püspökség kézdi főespségéhez tartozott. - Főesperesei: 1308: magister Nicolaus; 1316-41: magister Adrianus; 1350-51: Petrus; 1394-1405: Nicolaus. 88-Vo.L.

Memoria Trans. 1843:LXI. - Orbán III:7. (falvankénti vallási megoszlással) - Kuszkó István: Adalékok Háromszék 1848/49. é. önvédelmi harca tört-éhez. Kolozsvár, 1896. - Nagy Samu: Háromszék önvédelmi harca 1848/49-ben. Uo., 1896. - Pálmay József: Háromszék nemes családai. Sepsiszentgyörgy, 1901. - Csutak Vilmos: Háromszék vm. fölkelése a Rákóczi-szabharc. idején. Sepsiszentgyörgy, 1906. - Erdélyi László: A háromszéki nyelvjárásról történelmi alapon. Bp., 1906. - Erős József: Háromszék telepedési története. Kolozsvár, 1929. - 1910. évi népszámlálás. Bp., 1912:855. - Szádeczky Kardoss 1927. - Edelényi 1928:695. (térképpel) - Kriza János: Három-, udvarhely- és marosszéki találós mesék. Bp., 1940. - Danyi-Dávid 1960:306. (1786: Háromszék megye nyomtatásakor a számsorok elcsúsztak!) - Dávid 1994:132. (vallás+nemzetiség)